Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
Az életforma elsődlegességét és az etnikai hovatartozás másodlagosságát mutatják az ellenkező irányú (a környezet életmódjának átvételét eredményező) fejlődés példái is. Ahol a környezet életszintje igen alacsony volt, és ezáltal kisebb volt az eltérés életformában cigányok és környezetük között, majd pedig a letelepülő és etnikailag keveredő cigányság életszínvonalának emelkedése folytán elmosódott az életvitel erős különbözősége, ott előfordul, hogy a környezet többé nem tartja számon egy csoport cigány eredetét. Pl. számos havasalföldi falu lakóiról ma már senki sem tudja, hogy őseik román, vagy cigány eredetűek voltak-e.55 Nem lehetetlen, hogy a Magyarországra bevándorló első cigánycsoportok egyike-másika szintén nyomtalanul beolvadt a magyarságba. Mint a csoportok, úgy az egyedek esetében is elsősorban a hagyományos cigány életforma vállalása vagy megtagadása dönti el a hovatartozást, nem nyelvi vagy etnikai tényezők. A cigány nyelv használata csupán másodlagosan járul hozzá az életforma megőrzéséhez. Egyrészt csoportnyelv szerepe van, ami által az össztársadalomtól való elkülönülést segíti elő (dezintegráló funkció). Másrészt erősíti a hagyományos élet- és gondolkozásmód konzerválódását, mert— mint említettük— kommunikációs szintje a mikrostrukturális társadalmi szerkezet korlátáihoz van szabva, és a makrostrukturá- lis szintű kommunikáció csak az össztársadalmi nyelv használata esetén lehetséges, így az össztársadalmi követelményeknek megfelelő gondolkozásmód elsajátítását a korlátolt kódú nyelv nem teszi lehetségessé. A nyelvnek ezt a konzerváló szerepét maguk a kétnyelvű cigányok látják legvilágosabban. A társadalmi felemelkedésben előrehaladottabb csoportok közé tartoznak a délnyugat-dunántúli kétnyelvű vend cigányok. Körükben az utóbbi években szállóigévé vált a cigány beszédnek a cigány életforma jelképe gyanánt történő említése. A fiatalabb nemzedék tudatosan szakítani igyekszik a cigány életformával, és általában minden olyan hagyománnyal, amely a cigány múltra emlékezteti őket. (Önálló kultú- rális hagyományokkal, a legtöbb magyarországi cigánycsoporthoz hasonlóan, a vend cigányok sem rendelkeznek.) Cigány nyelven még mindannyian beszélnek, de cigány etnikai vagy nemzetiségi öntudat, cigány közösségvállalás érzése ismeretlen náluk. Beilleszkedési szándékukat ilyen mondatokban fogalmazzák meg: „Nem akarok a többi cigányhoz költözni, mert akkor sohase felejtek el cigányul” (Németfalu, 14 éves iskolásfiú). „Rosszul teszi a tanács, hogy egymás mellett ad házat, mert akkor tovább is megtartjuk a cigány beszédet”(Csonkahegyhát, 22 éves gépkocsivezető). Nyilvánvaló, hogy ezekben az őszinte szavakban a „cigány beszéd” kitétel többet jelent, mint puszta nyelvhasználatot. A cigány életviteli hagyományok visszahúzó erejét jelképezi, amelytől az integrálódni kívánó cigányok szabadulni szeretnének, de saját élettapasztalataik alapján tisztában vannak azzal, hogy a szabadulás nem könnyű, és annál nehezebb, minél zártabb cigány közösségben élnek. A cigány nyelv korlátozott kommunikációs szintje és csoportnyelv jellege az oka annak, hogy az integrációt nem tudják elképzelni nyelvi asszimiláció nélkül.56 Fentiekben ismételten utaltunk arra, hogy a történelmi múlt sajátos alakulása milyen módon determinálta a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlődését, az életvitel és élet- szemlélet megőrződését a későbbi korokban. Említettük, hogy a cigány nyelv egyedülálló konzervativizmusa (morfológiai rendszerében a késő-ókori indiai nyelvfejlődési állapot megőrzése, és a szókincs gyarapodásának kevésszámú fogalmi kategóriára való korlátozódása, kb. másfélezer szavas határnál történő stabilizálódása) pontos tükörképe az életformában tapasztalható konzervativizmusnak. Ez a történelmi tanulság a jelenre vonatkozólag is fontos társadalompolitikai következményekkel jár, és figyelmen kívül hagyása súlyos zsákutcába vezethet. Ha ugyanis a cigányság kategóriájának legfontosabb jellemzője a hagyományosan megőrzött, de ma már időszerűtlenné vált életforma, 58
