Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
tapasztalat azt mutatja, hogy ma Magyarországon ez a legfőbb akadálya ? cigány lakosság gyorsabb ütemű, tömeges felzárkózásának az össztársadalmi átlag mellé. Az évezredes nincstelen múlt, amely az egykori gazdálkodási és társadalmi viszonyok között nem engedett meg igényeket, az objektív lehetőségek megteremtődése után is nemzedékeken át érezteti visszahúzó erejét. A cigánysággal közvetlen kapcsolatban álló államapparátusi dolgozók megállapítása szállóigévé vált: „Nélkülük nem tudjuk felemelni őket”, azaz amíg a rendezett életre való igény nem lesz elég erős és elég tömeges ahhoz, hogy a hagyományos életformával való szakítás ne szórványjelenség maradjon, hanem általánossá váljék, addig a külső anyagi támogatás keveset ér. A hátrányos helyzetű múlt visszahúzó ereje természetesen szintén nem cigány faji vagy nemzeti sajátosság, hanem általános társadalmi törvényszerűség. Ezt a körülményt a hátrányos helyzettel foglalkozó legutóbbi kutatások egyértelműen tisztázták. Mint Ferge Zsuzsa megfogalmazta: „Sem a természet, sem az egyén nem tehet róla, hogy a hosszú történelmi előzmények mára olyan társadalmi munkaszervezetet hoztak létre, amely az egyik egyén vagy csoport számára lehetővé teszi, hogy számos képességét kifejlessze, . . .más egyének és csoportok esetében viszont számos képesség fejlesztését és kiművelését is feleslegessé teszi, a munkában pedig csak végrehajtó, vagy éppen »eszköz« szerepet juttat neki.”37 Ugyanennek a problémának (a történelmi múlt jelent determináló szerepének) másik vonatkozását tisztázza Venyige Júlia és Orolin Zsuzsa tanulmánya a hátrányos helyzet tényezőiről: a szocialista országokban ma már nem a környező társadalmat terheli az elsődleges felelősség a felemelkedés lassú üteméért, hanem sok esetben a hagyományos életformához való ösztönös ragaszkodás, a hagyományos cigány életszemlélet („értékrendszer”) visszahúzó ereje •> fő oka a hátrányos helyzet továbbélésének.38 Pontosság kedvéért arra kell utalnunk, hogy a hátrányos helyzetű lakosságon belül társadalomtörténeti különbség van cigány és nemcigány származású csoportok között: a cigányság esetében a csoport teljes egésze igen hosszú időn (évezredeken) keresztül hátrányos helyzetben volt, míg a lakosság egyéb csoportjai esetében nem állt fenn ilyen általános, ilyen örökletes és ilyen szélsőséges hátrányos helyzet. A sokszorosan hátrányos helyzetből való ugrásszerű, átmenet nélküli felemelkedés nyújt magyarázatot arra a jelenségre, hogy az anyagi lehetőségek megnyílása után másodlagos fontosságú igények kielégítése kerül első helyre, a szükségletek helyes sorrendjének megállapítása helyett. (Mint fentebb említettük, az igényszint fejlődése nem harmonikus). Pl. gyakori jelenség, hogy a rádióval, televízióval és magnetofonnal ellátott cigány háztartásokban a fekvőhelyek és evőeszközök száma kisebb, mint a családtagoké. Egy közelmúltban történt szociológiai adatfelvételből idézünk: „Jelenlegi körülményeik valóban a szó szoros értelmében nyomorúságosak, villany nincs. Az is igaz azonban, miközben a saját nyomorukról beszélt, az asztalon előttem ott volt a Magyarországon látható egyik legmodernebb digitális karóra.”39 A hátrányos helyzetet konzerváló tényezők között anyagi és tudati síkon egyaránt központi helyet foglal el a magas gyermeklétszám. A hagyományos életformában sokkal kevesebb idő ráfordítását és sokkal kisebb mennyiségű tudásanyag és viselkedési norma szülői átadását kívánta meg egy-egy gyermek nevelése, mint amennyi a jelenlegi össztársadalmi normarendszer átvétele (beilleszkedés) esetében szükséges. Ezzel kapcsolatban a futurológiái okfejtés a priori azt feltételezte, hogy a társadalmi felemelkedéssel párhuzamosan a túlzottan magas gyermeklétszám csökkenni fog. A feltételezés nem számolt a hagyományoknak a racionális szemlélet kialakulását hátráltató erejével. Kétségtelen tény, hogy a beilleszkedett családokban csökken a születések száma, azonban ez jóval kevésbé tömeges jellegű, mint feltételezték. A gyermeklétszám tényleges arányát világosan mutatja a tanköteles korba lépő gyermekek száma: míg az ország 53
