Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Vekerdi József: Nemzetiség vagy életforma?: a cigányság kategóriájának meghatározásához
váló világ VEKERDI JÓZSEF NEMZETISÉG VAGY ÉLETFORMA? A cigányság kategóriájának meghatározásához A cigánykérdés jelentős társadalmi problémává válásával párhuzamosan a szociológiai szakirodalomban felmerült és nehézségbe ütközött a cigányság kategóriájának fogalmi meghatározása. Csalog Zsolt „Etnikum? Faj? Réteg?” címen vizsgálta a kérdést,1 és kimutatta, hogy e három kategória egyikébe sem sorolható be a cigányság. Fajilag (embertanilag) erősen különböző embertani típusokból tevődik össze, nincs egységes cigány fajta. A cigány származású lakosság egyik országban sem alkot egységes szociális réteget, igen eltérő foglalkozású és társadalmi helyzetű képviselői vannak. Ami pedig az etnikumot illeti, Csalog joggal utal arra, hogy még Magyarországon belül sem képeznek etnikai egységet a különböző nyelveken beszélő és különböző hagyományokkal rendelkező cigány csoportok. Többségük cigány nyelven egyáltalán nem beszél, és az egyes csoportok kultúrájukban, történelmi múltjukban, hovatartozásuk tudatában teljesen függetlenek egymástól. (A több értelemben használatos „etnikum” szón itt azt a képződményt értjük, amelyet — Fiuszár Tibor tömör meghatározása szerint — „a közös nyelv, kultúra, történelmi hagyomány köt össze”.2) A magyarországi cigány lakosság 1971. évi szúrópróba jellegű (reprezentatív) felmérése során szükségessé vált annak eldöntése, hogy ki tekintendő cigánynak, és egyértelmű elvi ismérvet nem sikerült találni. Eleve világos volt, hogy nem alkalmazható a nemzetiségi hovatartozás népszámlálási szempontja, amely szerint mindenkinél saját kijelentését kell alapul venni, hogy minek vallja magát. A „cigány” szóhoz tapadó negatívumok következtében igen sok cigány nem mondja magát cigánynak. Egységes ismérv hiányában a vizsgálat irányítói eltekintettek a cigányság egészének kategóriái meghatározásától, és helyes érzékkel csupán a felmérésre kerülő egyedek hovatartozását döntötték el, azt a gyakorlati meghatározást véve alapul, hogy cigány az, akit a nemcigány környezet annak tekint.3 Az utóbbi időben a kutatók figyelme egy régóta ismert, de kellőképpen nem hangsúlyozott, szociológiai jellegű megközelítés felé fordul: ne a nemzetekben és társadalmi osztályokban gondolkozó, modern európai kategorizálás szempontjaiból induljunk ki a cigányság meghatározásakor, hanem ettől eltérő oldalról, az életforma milyensége tekintetéből vizsgáljuk a cigányság sajátos vonásait, és az egységes gondolkozás- és viselkedésmódot, illetve az életforma ebből fakadó hasonlóságát tekintsük a cigányságot egységbe fogó tényezőnek.4 Mint számos egyéb vonatkozásban, e vizsgálati szempont felismerésében is a magyar ciganisztikát illeti világviszonylatban az elsőbbség. A cigányokról az első tudományos értékű leírás az első magyar folyóiratban, a Bécsben német nyelven kiadott Anzeigen című lapban jelent meg 1775-ben.5 A tanulmány ismeretlen szerzője már világosan látta, hogy nemzeti szempontból nem beszélhetünk egységes cigányságról: csupán az életvitel azonossága fűzi egységbe a világ különböző országaiban lakó cigányokat. Ugyanígy ítélt a cigányokról írt első tudományos szakkönyv szerzője, a főleg magyar- országi értesülésekre támaszkodó FI. M. G. Grellmann.8 Az európai cigányság nyelvi és 44
