Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - MŰHELY - Emlékek Babits Mihályról: Keresztury Dezsővel beszélget Albert Zsuzsa

— Éppen József Attilának van egy ilyen sora, hogy: „és Veres Pétert ne verjék”, szóval, ismeretes Veres Péter 1919 utáni helyzete is.

— Azért mondom, hogy nagyon oda kell figyelni olyasmire, mint pl. Németh László „jobboldalisága”. Jobbra látszott tolódni azért, mert a politikai színképben fölmerülő jobboldal rájött arra, hogy ezek a népi írók komoly társadalompolitikai erőként vannak már jelen. Akkor volt a híres lillafüredi találkozó, amire Németh László is elment. Móricz Zsigmond is ott volt. De őt is, Illyés Gyulát is jobboldalinak nevezzük, mert erre a találkozóra ő is elment? Móricz Zsigmond ott fölállt és elmondta a szegényparasztok nyomorúságának az egész történetét.

— Most térjünk vissza Babits és Keresztúry Dezső személyes kapcsolatának talán a végére, a Jónás imája utáni rövid időre.

— Az nagyon nehéz fejezet. Engem rendkívül megviselt Babits betegsége: igen nagyra becsültem, láttam a körülményeket. A legjobb orvosi ápolásban volt része; Basch Lóránt Konstantinápolyból hozatta el a legjobb specialistát az operáció elvégzésére. Mellette állt mindvégig hősiesen Török Sophie, aki nem ilyesmire volt teremtve, túlérzékeny volt. Nagyon megrendítő és keserű dolog volt ez. Tudom, hogyan készült két-három utolsó nagy verse. Embert olyan méltósággal, összeszedettséggel, bár vacogó, de férfias magatartással meghalni nem láttam. Rettentően szenvedett. Akkor még a fájdalomcsillapítók sem voltak a mostani fokon, és az övé rendkívül fájdalmas betegség volt. Számomra óriási csoda volt költészetének utolsó szakasza, a magyar költészet egyik legmagasabb vonulata. Van körülbelül tíz-tizenöt olyan verse abból az időből, ami a legnagyobb magyar versek közé tartozik és joggal sorolható Adynak a Halottak élén című kötetéhez.

Fontosnak tartom, hogy Török Sophie szerepéről egy pár szót beszéljek. Az özvegység igen nehéz próba volt, mert Sophie-nak állást kellett vállalnia, hogy megélhessen. Beszereztük a Szabó Ervin könyvtárba. Mindenre alkalmas lehetett, de fegyelmezett munkára nem. Amellett tele volt sérelemmel: sokszor oktalanul. Egyszer a minisztérium azért, hogy Babitsot rehabilitáljuk, és özvegye valami nyugdíjat kapjon, elküldött neki egy kérdőívet, amit ilyenkor ki kell tölteni. Fölhívott magánkívül: kikéri magának! Babits Mihályról egy minisztériumi tisztviselőnek tudni kell mindent1 Egy félóráig kellett magyaráznom, hogy ez formaság, ezt így kell csinálni, különben nem tudok lépni. Aztán egyre rosszabb lett a viszony közte és a fogadott lányuk, Ildikó közt: Ildikó fölserdült; rossz természetének kifejlődésében Ilonkának is része volt, mert se Mihály, se Ilonka nem tudott gyereket nevelni.

— Babits Ildikó tudta, hogy nem az ő gyerekük?

— Tudta, de aztán elhitte s terjesztette, hogy Babits Mihály vérszerinti gyereke. A valóság az, hogy volt náluk egy nagyon szép, fiatal parasztlány szolgálóként, és az Ilonka testvére ezt teherbeejtette. Akkor el akarták tenni a gyereket, Ilonka pedig kézzel-lábbal ellenezte ezt. Azt mondta, akkor inkább örökbefogadjuk. Ezt meg is írta a Nem vagy az igazi című, megrendítően szép írásában. Mikor Ildikó fölnőtt, egyre rosszabb lett köztük a viszony. Ilonka elhatározta, hogy meg fogja írni Mihály életrajzát: erre végleg képtelen volt, mert egyre dekoncentráltabb lett. Basch Lóránt fogadott néhány fiatal írót, hogy azok rendezkedjenek: azokkal is pillanatok alatt összeveszett, Ildikóval ölték egymást. Iszonyú rendetlenség támadt. Tele voltak macskákkal. Egyszer elmentem meglátogatni Ilonkát, akkor Mihály fontos kéziratait a macskák alól húztam ki. Ildikó is sok holmit vitt el; lehetett tőle kéz alatt Babits kéziratokat kapni. Akkor elhatároztam, hogy ennek vége lesz; megmagyaráztam Ilonkának, hogy Mihálynak nincs síremléke, most hivatalos helyről nem kérhetünk pénzt;

69