Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Heleszta Sándor: Írás a szerelemről

tartalma) is hat rájuk abban, hogy szerelmesek lesznek, s hogy hogyan lesznek szerelmesek.

Axiómaként állítom tehát, hogy a szerelem mindig kontextus-kötött, profánabbul: a szerelem mindig a szerelmesek viszonyaiba ágyazottan létezik. Ebben a kontextuskötöttségben érdemes, egymástól nem függetleníthetően, de egymástól elválasztha- tóan és elválasztandóan, két szférát elkülönítenünk: a külső kontextust (a meghatározó és reguláló külső feltételeket, a mindenkori szú'kebb és tágabb társadalmi környezetet, a szocializáció-interiorizáció faktorait) és a belső kontextust (a saját élettörténet tapasztalataiból felépülő választásokat és regulációt). így is fogalmazható: a szerelemről való tudásunk és szerelmes létünk a kívülről kapott és a belülről megélt élményeink kettős hatása alatt alakul.

Mindeddig csupán a szerelemről volt szó. Nem haladhatunk tovább azonban az elmélkedésben anélkül, hogy ne tisztáznánk szerelem és szexus, szerelem és házasság viszonyát. Kívánhatjuk ideáltípusként szerelem-szexus-házasság egyetlen konstellációban való meglétét, s lehetnek is jelen egyidőben. De vakok lennénk nem látni, hogy ezek mindkét pólus irányába elválhatnak is egymástól: van szerelem szexus nélkül (s nem okvetlenül kell a tökéletesen esett csorbaként szemléljük); s van szexus szerelem nélkül (s ekkor sem mindenképpen örömtelen, de még méltóságát sem veszíti szükségszerűen); van szerelem házasság nélkül (több, mint házasság): lehet házasság szerelem nélkül (s ezért még nem pokol, s talán nem is elvtelen megalkuvás);.. .Másrészt hányszor azt szenvedjük meg életünkben, hogy az egyik nem jött el, vagy a másik elmúlt! Félreértés ne essék: nem triviális igazságok felemlegetése a célom e sorokkal, de közelebb kerülni tárgyam elemzésének lehetőségéhez! Azaz a mindennapok fogalmait a szociológiai fogalomapparátus rangjára lehetőleg sértetlenül átemelni. Nevezzük ezért a szexust szükségletnek, a házasságot normának, a szerelmet pedig értéknek a továbbiakban. (Tudom, a norma betartása is érték, a szükséglet is értékké válhat, főleg ha kielégíthetetlen, — de ebbe az irányba kiterjesztve a gondolatot most inkább összezavarnánk a dolgokat, semmint tisztánlátásunkat szolgálnánk.)

Állításom csupán annyi tehát, hogy a szerelem szociológiai vizsgálata akkor lehetséges mind a társadalmi statika (az adott helyzet), mind a társadalmi dinamika (a változás) szempontjából, kérdésfeltevésünk csak akkor értelmes, ha a szerelmet értékként tételezzük, s így közelítjük. Másszóval: a szerelem az értékszociológia tárgykörébe tartozik. (Igaz, nem követnénk el rajta erőszakot, ha a tudatszociológiába sorolnánk, vagy az erkölcs szociológiájával hoznánk kapcsolatba stb. De az alaphelyzet e tekintetben az, hogy — meggyőződésem szerint — minden szociológiai vizsgálat, s különösen minden empirikus szociológiai kutatás, tulajdonképpen több szakszociológia illetékességi körébe besorolható. Egy a munkakörülményekre vonatkozó empirikus adatfelvétel innen nézve munkaszociológia, onnan nézve pl. ifjúságszociológia, ha fiatalokat kérdeztem, vagy adalék a nemek szociológiájához, ha nőkre terjedt ki a vizsgálatom. Úgy tűnik, a világ nemes bosszúja egyre specializálódóbb szemléletünkön, hogy nem hagyja egy skatulyába besorolni magát. A gordiusi csomót csak egyféleképpen tudnánk megoldani, ha úgy döntünk: a szerelem a szerelemszociológia tárgya!)

Érdemes egy pillantást vetnünk arra —a teljesség igénye nélkül, csak mintegy jellemzésként —, hogy eleddig hogyan jelent meg a szerelem problematikája a szociológia különböző ágazataiban. Szinte meglepő, hogy a szexuálszociológia milyen kevés figyelmet szentelt a szerelemnek. Igaz, a szó sokszor előfordul az e témájú írásokban, de csak nagyon korlátozott összefüggésekben: például az első szexuális aktus felsorolt motívumai között, de leginkább csak eufemizmusként (szerelemnek nevezve a szeretkezést, „nemi szerelmei” említve szexuális aktus helyett). A magyarázat talán a sok tekintetben mindmáig mintaadó, alapművet teremtő Kinsey szemléletében gyökere37