Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Császár Nagy László: Beszélgetések a népfőiskoláról: a kérdésekre válaszol: Boldizsár Iván, Pozsgay Imre, Huszár István

denkinek feladata van. Az anyagi jólét mai foka megteremtette a demokratikus fejlődés alapjait. Olymértékben megváltozott a magyar társadalom szerkezete, hogy ma már nem lehet úgy népfőiskolái mozgalmat szervezni, ahogy kellett 1940-ben és 1945 után. Németh László 1934-ben A nép Eötvös-kollégiuma című híres, akkor ma- lasztként fogadott és újra meg újra olvasott írását idézném, amellyel nem vitázni akarok, csupán megfordítani. Akkor azt írta: „Ha ezt — mármint a nép Eötvös-kollégiu- mát — a társadalom lelkesedése és nem az egyesek önfeláldozása hozza létre, akkor nem érdemes megcsinálni.” Ma azt mondanám: ha ezt — a népfőiskolát — csak a társadalom lelkesedése és egyesek önfeláldozása hozza létre, akkor nem szabad megcsinálni. És most még csak a társadalom meggyőzéséről van szó. Egyesek önfeláldozása és lelkesedése mindig szükséges, de a népfőiskolái mozgalomnak a társadalom mai valóságán kell felépülnie. Tehát napjainkban, ilyen körülmények között a népfőiskolának más módon kell létrejönnie, mint negyven évvel ezelőtt.

— Mit tűzhet zászlajára napjainkban az újjászerveződő népfőiskolái mozgalom?

— Korunk a szakmai műveltséget helyezi előtérbe. Az általános iskolákban tavaly- előttig a matematika, a kémia, fizika, tehát a reáltudományok oktatása volt túlsúlyban. Azóta némiképp javult a helyzet, de még mindig a műszaki műveltségnek van nagyobb ázsiója, mint az általános, a humán, történelmi és irodalmi műveltségnek. Tehát olyan népfőiskolákat kellene ma létrehozni, amely a meglevő keretek között pótolja ezt a hiányt, és ha ezt a hagyomány kedvéért népfőiskolának nevezzük, ez önmagában is jó. Az új felnőtt-iskolák szervezőinek észre kell venniök, hogy a viszonylagos jólét következményeként új igények vetődnek fel. A mai falusi portán nemcsak azt látjuk, hogy az egykori istálló helyén már Lada és az udvar végén teherautó áll. Voltam olyan portán, ahol huszonnégy hízót és tizennyolc tinót nevelnek, láttam önmagukat halálra dolgozó boldog parasztokat, akik talán nem is olyan boldogok, de az egykori szerzés, a földszerzés ösztöne még bennük van. A nagyapák, az apák és fiák nemzedékében egyaránt. Az újjászerveződő népfőiskoláknak ezeket az embereket kellene megragadniok: az apákat, de főleg a fiakat, hogy télen töltsenek el együtt két hetet. Mert a dán népfőiskolák alapja — és ezt negyvennégy évvel ezelőtt is hangsúlyoztuk — az együttlakás. Semmit sem ér, ha napi két órára mennek be a létesítendő népfőiskolákra. Akkor nem tudják azt a légkört létrehozni, amiben a mag, a Kold-féle mag kicsírázik.

— Boldizsár Iván 1940-ben, a Kelet Népe hasábjain ezt írta: „A dán példa azt mutatja, hogy Dániában tán ma sem volna még népfőiskola, ha az állam kezdeményezésére vártak volna. Maguk a parasztok s néhány pap, tanító, diák, író csinálta az első népfőiskolát. A mi dolgunk hát, hogy megteremtsük hozzá a megfelelő közhangulatot és a kellő szervezeti kereteket. Ezért az alábbiakban fölvetem egy «Magyar Népfőiskolái Társaság» tervét. Próbáljuk legalább ezt megcsinálni. Ha az első lépés megtörtént, a fontos dolgok belső ritmusa s néhány ember energiája majd elviszi a teljes megvalósításhoz".

— Visszaülök a régi lovamra és azt mondom: meg kellene alakítani most egy Magyar Népfőiskolái Társaságot, amely azonban nemcsak írókból, mai szociográfusokból állna, hanem a társadalom mai szerkezetét figyelembe véve, jóval szélesebb alapja lenne, akárcsak a népfrontnak. És ebbe a társadalom meglevő szerveit kell kellő és 'illő módon bekapcsolni. Mert ahol jól működik a pártszervezet és a népfrontbizottság, ott bizonyára támogatják a népfőiskola létesítését, hiszen ez lehetőséget ad a közösségek megteremtésére. Míg 1934—40 között a legfőbb gond az volt, ha lesz népfőiskola, hol helyezzük el annak hallgatóit, most úgyszólván minden faluban van művelődési ház, jól vagy rosszul vezetik — ez az ottani vezetőtől függ. A helyiség tehát meglenne. Akár félbennlakással is meg lehetne oldani, úgy hogy a hallgatók otthon aludnának. Mi annak idején csak fiúkra gondoltunk, akkor nem is remélhettük, hogy a lányokat is

83