Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Villányi Péter: A veszprémi népfőiskoláról: beszélgetés Szabó József állattenyésztési brigádvezetővel
Az nagy élmény volt, amikor értelmiségi emberekkel közvetlen kapcsolatba kerültünk. Előadóink, a veszprémi népfőiskolán az értelmiség színe-java, elitje volt, akik minden külön anyagi szolgáltatás nélkül, csak meggyőződésből, hivatástudatból jöttek oda, oktattak bennünket. — Milyen tudomása volt Önnek a népfőiskolái mozgalom távlati célkitűzéseiről? — Az olvasmányaim során már tudtam arról, hogy Finnországot, Dániát, Hollandiát, ezeket az úgynevezett kisparaszti államokat a népfőiskolák indították el a gazdasági, de nemcsak a gazdasági fejlődés útján. Az előadásokon hallottam, hogy ezekben a kisparaszti államokban az anyagi föllendülést először egy ún. lelki ébredés előzte meg. Miután az emberek megtanultak tisztességesen élni, az alkoholról leszokni, normális családi életet élni, szorgalmasan, szakszerűen dolgozni, amire szintén a népfőiskolák tanították meg őket, akkor kezdődött ezeknek a kis-paraszt államoknak a gazdasági fellendülése. Itt meg kell említeni Boldizsár Ivánnak a Gazdag parasztok országa című könyvét, ez, mondhatom, nekünk szinte vezérfonalunk lett. — Hogyan jutott az Ön kezébe ez a könyv? — Ezt a református ifjúsági egyesület árusította. Más népi írók könyveit is. — Tehát az lett volna a cél, hogy a parasztság lelki művelésével és nevelésével hosszú távon kialakítsanak egy olyan országot, ahol a parasztság már egészen más helyzetben van? — Pontosan, ez volt a cél. — Ennek nemcsak lelki-szellemi akadálya volt, hanem a földbirtokrendszer is? — Igen. — Azok is tudták ezt, akik a népfőiskolákat szervezték? — Igen. A mi célunk az volt, hogy Magyarországon egy finn vagy egy dán mintájú szövetkezeti országot építsünk ki. Ehhez elsősorban földbirtokreformra lett volna szükség, a nagybirtokok fölszámolására, ez lett volna az első lépés. Ha meg lett volna a földreform, utána tagosítani kellett volna a kisüzemeket, mert nálunk is, a mi 24 kh földünk is legalább 50 tagban volt. Ezt egy tagba kellett volna adni. Tehát földreform, tagosítás, gépesítés, ezzel egyidőben a szövetkezeteknek a megszervezése. A termelés végső soron egyénileg történt volna, de az értékesítés és a beszerzés a szövetkezeti úton. Úgy, ahogy Dániában, ahol a mezőgazdaság minden ágának megvan az értékesítési és a beszerzési szövetkezete. Ez volt a mi elképzelésünk. — Egy földreform nyilván elsősorban politikai kérdés, nem annyira vallási, vagy művelődési ... — Pontosan így van, ez politikai kérdés. — Ez a tágabb látókör, egyáltalán a légkör is, meg a konkrét ismeretek is, amit elsajátított, hogyan voltak hasznosíthatók aztán az életben? — Hogy úgy mondjam, sínre tette az embert, életprogramot, életcélt adott az embernek. — Hogyan fogalmazhatná ezt meg? — El tudtuk képzelni, hogy milyen is lesz az életünk. Példás családi életet fogunk élni: élettársunkkal nemcsak hűségesek leszünk egymáshoz egy életen keresztül, hanem gyermekeket is nevelünk: hasonló szellemben. Azután pedig ami a gazdasági elképzeléseket illeti, azt az előbb vázoltam: tagosított, gépesített, egyéni paraszti gazdálkodás, szövetkezetekkel megerősítve. — Hazajött a népfőiskoláról, az ott megtanult népdalokat, népi táncokat megpróbálta tanítani a többieknek? — így volt. Nálunk igen fejlett ifjúsági élet volt, mi voltunk az idősebb korosztály, tanítottuk a fiatalabbakat. — Tulajdonképpen hányán lehettek akkor Medinán fiatalok? — Vagy 25-en. 52
