Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Mészáros György: Szerelem, házasság, szexuális élet a magyarországi cigányoknál

nagyszülőket, a gyermekeket, de a nyámóba tartozik a nagybácsi, nagynéni, az első és a második unokatestvér is.

A nyámónál lényegesen nagyobb a vérségi köteléken alapuló nagycsalád-csoport. Ebbe már beletartoznak azok a családok is, amelyek apai ágon közös őstől származtatják magukat. A cigányság tartós letelepülésével a nagycsalád-csoport számontartása teljesen megszűnt, de példamutatóan erős a nyámó tisztelete, a szűkebb rokoni kapcsolatok ápolása. Látjuk tehát, hogy a cigányokra korábban hagyományos családi rokonsági rendszer és szervezet volt a jellemző. Az ilyen családtípuson belül olyan szoros kapcsolat, egymástól való függés és szigorú szokáskötelék jelenik meg, amely a legapróbb részletekig szabályozza a benne élők életét.

A férfi és a nő kapcsolata ebben a kontaktusban külön helyet foglal el. A cigányok az érzékiséget, az emberi közelséget is sajátosan fejezik ki. Ez nem azt jelenti, hogy a cigány férfi és a nő között nincs szerelem, szerelmi kapcsolat. Természetesen van, de az sajátos fogalomkörökkel párosul.

A cigányok egymást mások, még cigányok előtt sem csókolják meg. Természetesen a fiatalok csókolózni éppen úgy szeretnek, mint a nemcigányok. Nem egyszer láttam reggelenként a putriból hiányos öltözékben kilépő cigány nő mellén és nyakán a hajnali szeretkezés friss nyomait. A magyarországi szinti házasok, akik a szülőkkel egy fedél alatt laknak, este úgy bújnak az ágyba (ruhástúl) és úgy kelnek ki, hogy a szülők azt szinte észre sem veszik. Olyan fokú szégyenérzet van bennünk, hogy a szeretkezés előtt csak a takaró alatt vetkőznek le. Más a helyzet az oláh, de főleg a magyar nyelvű cigányoknál, ahol egy-egy parányi putriban nagyon sokan zsúfolódnak össze. Ez a fajta életmód lehetetlenné tesz mindenfajta illendőséget. A gyerekek igen hamar, még korai tizenéves korban megtanulják és el is lesik a nemiséget és a szexualitást szüleiktől (illetve idősebb testvéreiktől). Ez utóbbiak gyakran be is avatják őket. Nem feltétlenül jár promiszkuitással ez náluk, inkább — korrekt felvilágosítás hiányában — a fokozott kíváncsiság kielégítését kell látnunk benne. Az előző fejezetben említettem, hogy a 12—14 éves korban kötött házasság egyáltalán nem ritka. Erről sokszor sem az anyakönyvvezető, sem az osztályfőnök nem tud. Életükben páratlan iskola ez: igazában felkészíti a fiatalokat a házaséletre. (Hosszú évek alatt egyetlen ellenpéldával találkoztam csak. Egy cserépváraljai, ma 70 éves cigány nyelvű asszony 32 éves korában ment férjhez. „Addig nem kellettem senkinek sehogy”. Arra a kérdésemre, hogy szüzességét megőrizte-e a házasságig, így válaszolt: „Dehogy! Még a száraz fa is maga alá akart fektetni”.)

A cigány férfinak — szokásrendszerük szerint — elég könnyű és szabad nemcigány nővel szexuális viszonyba lépni. Itt inkább a nemcigány nő a gátló tényező, bár ma már egyre több az ilyen jellegű „vegyes” kapcsolat. A cigány férfi ebben az esetben nem követ el polluciót, a cigány nő viszont igen. Más a helyzet a magyar cigányoknál, ahol már prostitúcióval is találkozhatunk. Sokan a prostitúciót a cigányság gazdasági helyzetével hozzák összefüggésbe. Ez a nézet azonban nem fogadható el. Az oláh cigányok gazdasági helyzete sem nem jobb, sem nem rosszabb a magyar cigányokénál, körükben a prostitúció mégis ismeretlen. Az ok a cigány nyelvűek zárt, hagyományos családközösségében keresendő. Ott ugyanis szigorú szokástörvények nyomják el, tartják féken a promiszkuitást. Az utóbbi évtizedben viszont megnőtt a prostitúció a kherári és a kárpáti cigányok között is. Oka elsősorban az erős, belső közösségi kötelék fellazulása, a gyermekek rossz irányba lépnek ki az adott cigánycsoport erkölcsi struktúrájából: Andre avilasz o diszkó ando amáro trajo / betört a diszkó az életünkbe / — mondják.1

1. Zala megyei vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a már beilleszkedett és jobb életkörülmények között élő fiatal nők válnak prostituáltakká. (Az úton tovább kell menni, Zalaegerszeg, 1983. Szerk. Dr. Kotnyek István, 201. old.)

61