Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Kerekasztal-beszélgetés a Bács-Kiskun megyei falvak népességmegtartó képességéről: a beszélgetést Enyedi György vezette, sajtó alá rendezte Csatáry Bálint

ben az ország iparosításához képest viszonylag későn telepedett meg, nem mindig a legkorszerűbb formában és módon jött létre. Egy ipari szerkezetváltás vajon a községekbe települt ipart nem hozza-e nehéz helyzetbe?

Ezekről kellene most szólni, annak ellenére, hogy Bács-Kiskun megyében nagyobb foglalkoztatási gondok nincsenek. Arra is gondolni kell ugyanis, hogy milyen a foglalkozás választéka, mert példák sora igazolja, hogy egy ipartelep létesítése önmagában még nem oldja meg a problémát.

Tohai L: Számos példa igazolja, hogy a községek lakosságát megtartó tényezők közül meghatározó szerepe van az eltartóképességnek. Ezt nem feltétlenül szükséges minden esetben az adott településen biztosítani, mert az ingázással jól elérhető körzet határain belül lévő vonzó munkahely is fontos eleme lehet az eltartóképességnek. Ebből az következik, hogy a jövőben az egyes települések helyett olyan kistérségekre kell munkaerőmérleget készítenünk, amely kiterjed a központi településre és a megfelelő közlekedési kapcsolatokkal feltárt vonzáskörzetére.

Mindemellett erősödik a helyben való munkavállalás jelentősége. Ezt a dráguló közlekedési költségek és az utazással elvesztett idő értékének növekedése egyaránt indokolja. A községi munkahelyek számának és választékának növelésében az ide települt ipari üzemek mellett egyre nagyobb szerepük van a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyek az utóbbi időben a szocialista vállalkozás legkülönbözőbb formáival jelentkeztek és értek el eredményeket. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek és állami gazdaságok alkalmassá váltak arra, hogy gazdasági szervező központként az alaptevékenységen kívül megoldjanak más termelési ellátási feladatot is a falvakban. Ezzel, valamint a háztáji termelés integrálásával a községi eltartóképesség legfőbb forrásává léptekelő, s ezt a feladatot a jövőben is leginkább e szervezetek képesek megoldani.

Egyes községek életképességének megítélésében, vagy ennek fejlesztésében az eltartóképességre kell legnagyobb figyelmet fordítani. Ha ez jó színvonalú, akkor adott — vagy megteremthető — az alapja az ellátóképesség javításának is, amely a közérzet- javító intézkedésekkel együtt biztosítja a megtartó erőt. Ha viszont egy település vagy kistérség eltartóképessége gyenge, és ennekfejlesztése gazdaságosan nem oldható meg, akkor mindenképpen számolni kell a népesség csökkenésével egészen addig, amíg a lakosság száma egyensúlyba nem kerül vele.

Az eltartóképesség növelésében elsősorban a helyi gazdasági egységeknek és vezetőknek van feladatuk és felelősségük. A megyei és központi szervek támogatási lehetősége ma már korlátozott e téren.

Ennek is csak akkor van realitása, ha a segítőkészség kellő helyi kezdeményezéssel és jó színvonalú gazdálkodással találkozik.

Gaborják].: A megyében is bekövetkezett máraz országosan is jellemző folyamat: az ipar munkaerő-leadó ágazattá vált. Az ipar szerepe ma ugyanaz, mint a hatvanas és a hetvenes években volt, várhatóan csak a meglevő bázisokon tud majd fejlődni, ott is „rekonstrukciós jelleggel”. Ez elsősorban technikai megújulást kell hogy jelentsen. Figyelembe kell azonban vennünk „a statisztikailag nem oda sorolt” ipari tevékenységeket is, jelesül a mezőgazdasági nagyüzemek ipari melléküzemágait is. Ez megyénkben nagy ütemben fejlődött. Volt olyan év, hogy az e célra kapható országos támogatás felét Bács-Kiskun megyei nagyüzemek kapták. Ez nagyon sok új ipari jellegű munkahelyet teremtett. Külön kérdése a jövőnek, hogy ezek közül melyek tudnak átalakulni klasszikus háttéripari szervezetté, illetve mi lesz a nagy iparvállalatok telephelyeinek, részlegeinek a sorsa. Ezek az utóbbiak jelentik a fő bizonytalansági tényezőt a„községi ipar”-ban. Szerintem a községi népesség foglalkoztatásában kulcskérdés a mezőgazda- sági nagyüzem, mert ha az erős, jól és sokoldalúan gazdálkodik, akkor a település hely32