Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Hatvani Dániel: Celina '84
el a sztyeppék, majd a gabonatáblák, s két bóbiskolás között azon vettem észre magam, hogy verssorok ütemére mozdul ujjaim között a golyóstoll. Immár nem a látványt, hanem a hangulatot véltem megörökítésre méltónak. A vers valamilyen különös révületben testet öltött, s minthogy negyedmagammal ültem a kocsiban, cselekedetem szükségképpen kilépett az intim szférából. Szűzföldi beszámolóm végén a lejegyzett sorokat, íme, továbbadom: Pördül a város nagy motorja, homlokomat tüzeli gyönggyel. Szorítkozz lélek, s végtelenbe nyílt ablakok szárnyait oltsd fel. Utam a szférák lankáin szivárványt, kő-habot szikráztat; élek az érccel jegyesen, hatalmában sok-sok sugárnak. Gyökér a virágát el nem hagyja, szívem ha a csöndhöz megtérne ... Növényeidet gyönyörű föld suhogtasd fel a fénybe. RÁTALÁLÁS 9
