Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - SZEMLE - Orosz László: Király István: Intés az őrzőkhöz: Ady Endre költészete a világháború éveiben: [könyvismertetés]

Ekkor — a békeidők biztonságérzetének elvesztővel — vált igazán „modernné”, a mai emberhez közvetlenebbül szólóvá, szorongásait kifejezővé, hitét kemény próbatételeken át is őrzővé. A korábbi Ady is szólt hozzánk, de a háború alatti verseivel lett igazán a kortársunk. Ezért hangsúlyozza Király: „Nyilvánvaló ma már, hogy élete legnagyobb verseit, a magyar, sőt a világirodalom nagy alkotásait írta a háború éveiben Ady.” (II. 8.) Ezt azonban igazán csak a háború után lehetett felismerni: „katasztrófatudat”, „tragédiaélmény” kellett verseinek teljes befogadásához. „A mű mélységeit a század rejtette még.” (Uo.) Minél inkább halmozódtak a huszadik század folyamán az emberiség létét fenyegető ellentmondások, annál teljesebben tárult fel a háború alatti Ady-versek értelme. Egy rádiós interjúban, amely megjelent az Életünk c. folyóiratban is (1983. 7. sz.), mondta Király Ady háború alatti költészetének értelmezéséről: „Tudom, hogy saját korom élményei is belejátszottak ebbe az értelmezésbe. De mondhatom fordítva is: Ady költészete segített abban, hogy jobban értsem korom”. Ennek a szemléletmódnak eredményeként gyakran merészen villantja össze Király Ady költészetét korunk problémáival, harcaival, például így: „Az antiimperializmus később megjelenő modern harcosainak, a huszadik századi, harmadik világbeli gerilláknak korai magyar másaként kurucok vonultak Ady kései költeményeiben.” (II. 627.)

Hatalmas anyag tárul fel a könyvben: a kor szinte teljes történelme, eszmetörténete, magyar és világirodalma, a költő életének eseményei, környezetének színes képe, sőt a költemények egykorú és későbbi recepciójának számbavétele is. Hadd említsek itt egyetlen, noha szélsőséges, de jellemző példát arra, milyen apróságokig terjed ki a szerző figyelme, tudása. A Nézz, Drágám, kincseimre c. költeményt elemezve a kincseimre — nincseimre — tincseimre rímek játékosságával, ironizálásával kapcsolatban Jones Gésák c. operettjéből idézi Wun Csi dalát („Csúf, csúf csakugyan —A kínai tincs, — No, de volt s van-e nép, — Hol ilyesmi nincs”), s nemcsak azt teszi hozzá, hogy Ady jól ismerte, szerette ezt az operettet, hanem azt is hogy öccse emlékezése szerint 1911 nyarán Zi- lahról Szilágycseh felé kocsizva végigénekelte a Gésák egész dallamkészletét. (II. 402.)

Hatalmas anyagit a világképelemző szemléletnek megfelelően eszmei összefüggések szerint rendezi el Király. A meghatározó történelmi élménnyel, a világháborúval, a háborúnak még a jobbak tudatát is megzavaró hatásával indítja vizsgálódását. A következő fejezetek Ady háborúval szembehelyezkedő forradalmi világnézetének összetevőit elemzik: antinacionalizmu- sát és antiimperializmusát. Egyebek között olyan izgalmas kérdések tárgyalására kerül itt sor, mint Adynak a nemzetiségi kérdésben kialakult álláspontja, a Naumann-féle Mitteleuropa-tervvel s ennek kapcsán eszmei szövetségeseivel, a polgári radikálisokkal való szembefordulása, keletiségélménye. E részt folytatja a magyarságversek megváltozott struktúrájának, a bírálat és szeretet módosult arányának, a hazafias líra új típusának elemző bemutatása. Az antiimperializmus és költői világkép c. fejezet a háború hozta fordulat élményétől az ellentmondásos módon jelentkező s az ellentmondásosságot polifon versszerkezetekben kifejező antiimperialista for- radalmiságig vezet. A humanista-felvilágosult világkép válságával, az ontológiaival meg az antropológiaival foglalkoznak a következő fejezetek.

Pomogáts Béla helyesen vette észre, hogy bizonyos dramaturgiája is van a műnek: „az első kötet inkább a meggyötört költőt, a második a tragédiából felmagasodót állítja az olvasó elé.” (Új Tükör 1982. 50. sz.) Az első kötet fejezetcímeinek s szövegének is kulcsszava a válság, a második köteté a távlat. A helytálló emberség megjelenési formáit veszi számba a második kötet első fejezetében Király, a távlat változatait tekinti át a következőkben: a természeti, a történelmi és az antropológiai optimizmust. A válság meghaladásának távlatát jelenti Király koncepciójában a beteljesült szerelem is. Nemcsak versekben, hanem az életalakításban is kutatja a szerelem adta távlatot, meggyőző polémiát folytatva a főként Robotos Imre könyve nyomán kialakult negatív Csinszka-képpel. A könyv egyik legjobb, ámbár bizonyára legnehezebben olvasható része a Távlatsejtelem és stílusalakítás című zárófejezet, amely a művészi felülemelkedés nyelvi-stiláris tükrét a gondolatiságban és a népiségben, kulcsfiguráját a bujdosó kurucban jelöli meg.

Növeli a könyv terjedelmét, de alaposságát is. hogy Király számos fölmerülő fontos problémát visszatekintőén, összegezve is végigkísér, így pl. Adynak a nemzetiségi kérdésről való véleke- kedését, keletiségélményét, németellenességét, magyarságverseinek, kurucverseinek alakulását.

Világosan áttekinthető és meggyőző az a tagolás, amelyet a szerző alkalmazott. Fejezeteinek és alfejezeteinek címei a lényeget tárják fel. A kötetekben való tájékozódást nemcsak a jól tagolt tartalomjegyzék, hanem a név-, vers- és tárgymutató is segíti. Célszerű lett volna azonban időrendi mutatót is készíteni.

Mint korábbi Ady-könyvének, ennek is kiemelkedő részei a verselemzések. Ötvennél több költemény részletes elemzése található a műben, rendszerint fejezetek, alfejezetek végén, mintegy a kifejtett gondolatok példájául, igazolásául. Verselemzéseiben Király három fő megközelítési módot alkalmaz: a keletkezés körülményeinek feltárását, a korábbi értelmezések (a „recepciós aura”) tanulságainak számbavételét és a poétikai vizsgálatot (az utóbbit a legalaposabban). E három megközelítési mód eredményeként tárul fel a mű teljes jelentése, a tartalom és forma azonos88