Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - MŰHELY - H. Bathó Edit: Táncalkalmak a Jászságban
H. BATHÓ EDIT TÁNCALKALMAK A JÁSZSÁGBAN A tánc mindig fontos szerepet töltött be a falusi ember életében. Át- meg átszőtte ünnepeit, színesebbé tette munkás hétköznapjait. A múltban a tánc volt a falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása. A különböző táncalkalmak nemcsak kikapcsolódásra, önfeledt mulatozásra, de a fiatalok ismerkedésére, s az idősebb emberek társas érintkezésére is lehetőséget nyújtottak. A Jászság paraszti társadalma, amely a múlt század közepéig még ösztönösen élt sajátos kultúrájával, a század második felében lezajlott társadalmi, gazdasági változások hatására szembetűnően megváltozott. A különböző rétegek egyre inkább a polgári ízlés szerint rendezik be életüket. Ez a változás megmutatkozik nemcsak a viselet, hanem a szórakozás terén is. Különböző egyesületekbe, egyletekbe, körökbe tömörülnek, s míg korábban kocsmában tartották mulatságaikat, most már polgári mintára rendezik báláikat, tánciskolába járnak. Az 1880-as években a Jászságban is megjelennek a táncmesterek, s így a tánciskolák repertoárjában nemcsak a korabeli divatos, nyugati, polgári társastáncok (polka, walcer, one step, fox, tangó) szerepelnek, hanem a műmagyar táncok is (palotás, körcsárdás). A bálokat vagy báldokat rendszerint a jeles napokon, az ún. esztendős ünnepeken (karácsony, farsang, húsvét, május első vasárnapja, búcsú) vagy nagyobb munkaalkalmak végén (aratás, szüret) rendezték meg. A Jászságban a báloknak két alapvető változata alakult ki. Az egyik a vendéglőben vagy fogadóban rendezett ún. szabad bál, amelyen a belépődíj lefizetése után mindenki részt vehetett. A bálok másik típusa a különböző társadalmi rétegek (nagygazdák, középbirtokosok, iparosok), korosztályok (Legényegylet) által megszervezett ún. zártkörű bál volt. Gyakori volt, hogy egy-egy településen belül a különböző „végek” rendeztek zártkörű mulatságot. Jászapátin például külön bálja volt a Kisjárásnak, a Szögvégnek, a Felvégnek és az Alvégnek. Nem volt ritka az azonos mesterséget, foglalkozást képviselők táncos mulatsága sem. Jászság-szerte híres volt az újévi béres bál, az ácsok bálja, valamint farsang időszakában, csonkacsütörtökön megrendezett, vacsorával egybekötött ún. bakter báld. Jászberényben minden évben megrendezték a közismert Bathó-kertben az ún. Batyu bált vagy Dundi bált, ahová a meghívottak batyuba kötve enni-innivalót vittek, s azt a tánc szüneteiben közösen elfogyasztották, igen közkedveltek voltak a század elején az ún. jász főkötős bálok, amelyen a vendégek csak hagyományos jászsági öltözetben: selyem viganóban, fehér kecelében, aranyos pruszlik- ban és aranyos, kerepényes féketőben jelenhettek meg. Annak ellenére, hogy szinte az év minden időszakában szerveztek táncos mulatságot, a bálák legfőbb idénye mégis a farsang volt, amikor a táncestek szinte egymást érték. Nem volt ritka, hogy két-három táncmulatságot is megrendeztek egyazon napon a falu vagy város különböző pontjain. Az ilyen nagyszabású mulatságoknak a korabeli sajtó rendszerint nagy hírverést csapott, s az esemény befejezését követően híradással volt annak sikeréről. A Jász-Kunság 1868. január 26-i száma így számol be a farsang idején megrendezendő táncmulatságról: „Örömmel értesültünk, hogy e farsangi idényben Jászberény városa, termeiben egy polgári táncz vigalom fog rendeztetni és a pedig a helybeli népiskolák felszerelési költségeinek fedezésére, melyre a túlzaklatott városi pénztár mindenkori áldozatkész bőkezűségével jelenben nem hathat." 79
