Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - MŰHELY - Bernáth Béla: Népköltészetünk úgynevezett szimbolikájáról
lünk is ügön kicsi, nyeleden.” A levetlenség, szárazság a túl fiatal, vagy már túl öreg nőkre (és férfiakra) jellemző. íme: „Kicsi lányka karika, / Bezzeg száraz a lika” (a „karika”, mint az angol hoop ’ua.’ , a cunnus);3 „Száraz kóró virágzik, / A vén asszony bogárzik” (a második sor az elsőt értelmezi; bogárzik = sáriik, pajzánkodik). A szerelmi aktushoz ugyanis női részről is lé, leves szükséges, mint Weöres Sándor-Psyché egy pajzán sorában: (a férfi) „répáját levesedbe tetted”. Innen az összeszűrni a levet régi ’közösülni’ jelentése. E bablevest azért „főzi” a nő, mivel a nőben tűz ég, s a női nemi szerv titkos neve éppen ezért kemence, tűzhely, katlan. E főzésről szól a más is főz a fazekában ’az asszony megcsalja a férjét’ szólás (minden edény is a női genitáliákat jelenti). A bablevest azután azzal a fakanállal kanalazzák ki,amely a férfitagot jelképezi, s e kanala- zás rejtett értelmét is megadja Szenei Molnár Albert szótára (1604): ’amatio’. E kanálról bővebben szóltam az Új írás 1982. decem béri számában („Szereleménekek”), de had d idézzem itt is e csúfolódó párosítót: „Búgáréknál a kéménybe/Cinkanál van odatéve./Azért vanazodatéve./Bertóklmreeszikvéle”. A „kémény”azelőbb említett „tűzhely” kéménye, a vagina, s e kanállal az Imre fiú is „eszik”, mint ahogy „enne” a szegedi kis párocska is. Az „evés”, mint látjuk, a coitus ekvivalense, s egyszersmind rontó varázscselekvés is a boszorkányperekben, ami természetes, hiszen a rontás voltaképpen jelképes coitus. E bablevesről van egy táncszónk is: „Ecetes bableves, / Ha rád ülök, le ne vess.” Már a rá- vagy felülés is mutatja, hol van ez a bableves. Az ecet, melyet bundalének is hívnak a női pubes bunda elnevezéséről (innen a régi bundázik .coit’)4 a szerelmi izgalom női terméke. Mint ebben a régi példában: „Ment osztán férjhez, fiai praeceptorá- hoz, értelmes szegény legényhez. Eleinten voltának az eceten, azután reá unván <. .. > urától válni kívánt”, olvashatjuk Hermányi Nagyenyedi Demokritusában, 1762-ből. Egy alig későbbi adatból megtudjuk, hogy a házasságtörő asszonyhoz eljött a szeretője. „De midőn legjobban volnának az eceten, megérkezett a gazda”.5 Az ecetes vagy olajos korsó hasonlóan felhevült nőt jelent, innen a mondás: ecetes korsó (vagy kanna) megleli dugóját. Ugyanez az ecetes a táncszóban is: „Ecetes, fokhagymás, / Csókoljátok meg egymást”. A fokhagymás a férfi, aki „küjjel ültette a kerten ( = kerítésen) a fokhagymát”, azaz a pubest jelentő kerítésen kívül áll a „fokhagymája”. Amit az ecetes, azt jelenti a tarka is (eredetileg az erekcióban levő hímtagról). „Tarka paszuly az ágy alatt, / Jaj de régen nem láttalak”. Tudnunk kell, hogy az ágy e képnyelvben a nő testét jelenti, gyakran mint derékalj, párna, sőt dunyha is. Az ágy alja ennélfogva a női genitálé, mint ebben a mondásban: „Csirke csipog az ágy alatt, pedig még ki sem kelt” — ’látszik a terhesség’. A „csirke” a magzat, a csíra, régiesen cs/'r kicsinyített alakja. A „tarka bab” erotikus jelentését mutatja párhuzama is: „Tojáskosár az ágy alatt, / Jaj de régen nem láttalak.” A tojáskosár alföldi neve kupujka, s kupujka az utca nyelvében* a vulva. A tarka paszulyt éppen tarkasága miatt hívja népünk kurva fuszulykámk. De lássuk már a borsót és íencsét is. Egy újabban tudomásomra jutott régi adatot róluk a jegyzetben közlök és magyarázok.6 Egy gyermekdal szövege így szól: „Borsót főztem, lencsét törtem < ...>—Volt-e annak konca? Hej, rakonca, rakonca, Ez a lányok tánca”. A lencse töréséhez tudnunk kell, hogy a törés, mint a „szűztörés”, defloráció, s így a diótörés, sótörés, borstörés is az aktust jelképezi. Tört lencse a szamosháti lakodalmak első, jelképes fogása is (a menyasszony sorsát jelképezi), melyet rituálisan fakanállal törtek össze. A konc, mely a lányok „táncához” kell, a velős konc vagy velős csont, mely, mint az angol marrowbone is, nem más, mint a férfitag, s amiből az is nyilvánvaló, hogy a tánc sem más, mint maga az aktus. Két XVII. századi ének is ismeri ezt * (Id. Matijevics L: Az utca nyelve, 1981. Újvidék. Fórum.) 70
