Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZEMLE - Kőhegyi Mihály: Helytörténeti kiadványok Kalocsa környékéről

lései. Ám már e kötetbeli töredékes névanyag is egy várostörténeti kalauzzal ér fel. Az épületekről szólva Szabó T. Ádám pl. nemcsak a névadás, a név történetéről ír, hanem esetenként megismerjük az építészettörténeti, irodalmi, családtörténeti vonatkozásokat, olykor a mai műemlékvédelem helyzetét is. A magyar és erdélyi barokk építészet egyik legszebb emlékének a kolozsvári Bánffy palotát tartjuk. Róla írva Szabó T. Ádám nemcsak az építéséről szól, hanem röviden a család történetéről, s a palotában ma levő Szépművészeti Múzeumról és kiállításairól is. A Bethlen utca bemutatásakor pedig megtudhatjuk, hogy a két jeles Bethlen család közül ezt a bethleni Bethlenekről nevezték el, s nem a nagy fejedelmet is adó iktári Bethlen családról.

A középkori Kolozsvár városvédő bástyáinak történeti, ill. részben még ma is élő névanyaga a fejlett céhes iparról tanúskodik. Egy-egy bástyát ugyanis egy-egy szakma képviselőinek kellett az ellenségtől megvédeni. így volt Csiszárok, Csizmadiák, Tímárok, Kőművesek, Szíjgyártók, Posz- tócsinálók, Asztalosok, Vargák, Kovácsok, Aranyművesek, Fazekasok, Szabók bástyája ill. tornya. Közülük még ma is megcsodálhatjuk pl. a Szabók tornyát, vagy másképpen a Bethlen bástyát.

A családnevekből képzett helynevek, amelyek részben szászok, részben magyarok, a város népességtörténeti képe is kibontakozik. Ezek a nevek — csak rá kell nézni a legújabban kiadott várostérképre — jórészt eltűntek. A mai utcanevek pedig szintén az utóbbi félévszázad történelmi változásainak tükrei.

Szabó T. Ádám kutatásaiból nagyon szépen kirajzolódik nemcsak a középkor, hanem más korok névadási gyakorlata is. Könyvét haszonnal forgathatják számos tudományág kutatói. Éppen ezért nem lehet szó nélkül hagyni az egész köteten végighúzódó sajtóhibákat, géphibákat, elírásokat. Ezek legtöbbször — szerencsére — csak bosszantóak (pl. egy név — Bágyuj — Bágyuly kétféle írása a 49. oldalon), néha viszont értelemzava- róak (pl. száz családnevek helyett nyilván szászt kell értenünk a 71. oldalon). Reméljük, hogy a kötetekből figyelmesebb gépeléssel és még figyelmesebb javítással e hibák eltűnnek. Bár Szabó T. Ádám mellékelte kötetéhez Kolozsvár belvárosának és külön a nagyobb városterületnek XVIII-XIX. századi térképét (ezeket önmagukban böngészgetni is tanulságos, érdekes dolog), azonosítási számok nélkül sajnos nagyon nehezen lehet az adattár helynévanyagát a térképen visszakeresni. Miután a térképek a további kötetekhez is szükségesek, érdemes volna egy egyszerű azonosítási megoldáson gondolkodni.

Kolozsvár és környéke helyneveinek további köteteit várva rövid ismertetésünket Szabó T. Ádámnak Heltai Gáspár Száz Fabulájából idézett ajánló soraival zárhatjuk: „Senkinek e munkámmal nem akartam ártani, senkit nem akartam bosszantani, senkit is megküsebbíteni: és vélem, hogy valaki e fabulákat jó szüvvel meg akarja olvasni, hogy sok jó hasznot vehet

belőle.” (Kolozsvár és környéke helyneveinek történeti-etimológiai vizsgálata I. A—E. Budapest, 1981.)

BARNA GÁBOR

HELYTÖRTÉNETI KIADVÁNYOK KALOCSA KORNYÉKÉRŐL

A Kalocsai Múzeumi Dolgozatok sorozatában, gyors egymásutánban, három kötet látott napvilágot a közelmúltban s reményünk van továbbiak megjelenésére, hiszen Kalocsa város Tanácsa, a jobb ügyhöz méltó buzgalommal teremtette és teremti meg a szükséges anyagiakat, a szellemi erő pedig eddig sem hiányzott.

Pécsiné Ács Sarolta: Népi gyermekjátékok Kalocsa környékén címmel a megyei múzeum évkönyvében már egyszer megjelent anyaggyűjtését adta ki újra, nyilván a szélesebb körben való terjesztés szándékával. Az önfeledten futkározó, labdázó vagy éppen sánta-iskolát rajzoló, egymást kergető, kipirult arcú, egyszóval játszó gyerekek évszázadokon át hozzátartoztak az utca képéhez s csak sajnálni tudjuk az óvodába, az iskolai tornatermekbe és a szűk lakásokba szorult mai gyerekeket, akiknek szürke, egyhangú, gyári játékok és az üvöltő gépzene jelenti egyedüli szórakozását. Fogalmuk sincs arról, hogy az ezernyi játékhoz szükséges ügyes hajladozás, a nekiiramodás- hoz való legalkalmasabb pillanat megérzése,a bicskával faragott ökrök, a legjobb anyag kiválasztása már mind-mind a nehéz paraszti életre készítette fel észrevétlenül a gyerekeket. A közös alkalmak, a faluvégi réteken történő összejövetelek voltak az életre szóló barátságok összekovácsolói. Ma már mindez a múlté. Hálásak lehetünk a szerzőnek a szövegek (a dallamok sajnos hiányoznak) megmentéséért. Örülnénk, ha az óvodában és az alsótagozatban tanító nevelőink mind gyakrabban nyúlnának a kalocsai játékok gazdag hagyományához és a nevelés, a közművelődés szolgálatába állítanák azokat.

Földrajzi neveink életéről, keletkezéséről és pusztulásáról sokat tudunk ma már kiemelkedő nyelvészeink kutatása nyomán. Ám minden eredményük ellenére számos részletkérdés még feltáratlan, nem eléggé tisztázott. Ezek egyike az embernek, a névadó embernek és a tájnak a kapcsolata, az embernek a tájhoz, a természeti felszínhez való viszonya s ennek tükröződése a földrajzi nevekben. Kuczy Károly: A Kalocsa környéki földrajzi nevek vizsgálata c. kötete erre vállalkozott. Munkája nem előzmények nélküli, hiszen az utóbbi évtizedben sorra jelentek meg ebből a tárgykörből vett dolgozatai, melyek nélkül aligha állhatott volna össze ez a nagyon komoly és magvas földolgozás. Különösen izgal94