Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
a hírhedt Habsburg birodalmi kormánytól kevésbé függök, mint a szabad angol állampolgár választott kormányától. Hihetetlen? Nem. Logikus. Hiszen az angol kormány és az angol polgár kölcsönösen felelősséggel tartoznak egymásnak, és ezért a nyíltságot, őszinteséget meg is követelhetik egymástól; az én kormányom viszont nem őszinte hozzám, lelkiismerete velem szemben nem tiszta, ezért őszinteséget, nyíltságot, hűséget tőlem sem várhat el. Megkövetelni megkövetelheti, de követelésének csak a gyávák, talpnyalók, szolgalelkűek tesznek eleget. Tehát nincs okom tovább törődni Metternich Esterházynak adott utasításával. Bolhacsípés az egész. És én ide részvényeket jegyeztetni, hídról végleges megállapodást kötni, gőzgépek megvásárlásáról tárgyalni jöttem, nem pedig a Metternich—Széchenyi viszonyt megfejteni. (Felnevet.) Hanem bizony fura helyzetben volnék, ha a Habsburg-házban és a birodalmi főkancellárban még nem veszítettem volna el a hitemet! Ha nem tudnám, hogy csak játsszuk a szövetségest, az egymás iránti hűséget, de a valóságban — ellenfelek vagyunk. Velük, míg lehet — mindent ellenükre, ellenükben, ha másképp nem lehet, de vigyázatosan és ravaszul, bár ravaszságban aligha tehetünk túl rajtuk. S azt se feledjük, hogy még az orosz cár titkosrendőrsége se jobb az övékénél. (Öngúnnyal.) Látom, folytatom akaratom ellenére. Mégiscsak mély sebet vágott Metternich levele a lelkemen? (Hosszabb szünet után vidáman.) Fontosabb ennél: Párizsban büszkén ajándékozgathattam a Magyar Tudományos Akadémia első évkönyve példányait. Itt is elmegyek az Akadémiára, és megajándékozom vele a tudós férfiakat. Hadd legyen bizonyíték a kezükben, hogy nálunk kulturális, tudományos élet is van. Párizsban a Tudományos Akadémia ülésén előadást is tartottam a Magyar Akadémiáról. (Komoran.) Hírünk a nagyvilágban, ami vagy nincs, vagy hamis. Hát ezzel is törődnünk kellene. Elindul egy íróasztal felé. Adam Clark hídmérnököt — ha lehetséges — máris viszem magammal. Az angol királytól segítséget — gazdaságit se — nem kérek: nehogy Metternichék félremagyarázzák. Hogy György király környezetében is van besúgójuk, több, mint biztos. Ha a király baráti beszélgetést kezdeményez, természetesen megpróbálok hatni rá. Leül az íróasztalhoz; töpreng, tervezget. Egy 207 tonnás hajó 3500 font sterlingbe kerül. A gép hozzá 4285-be. A szállítás 300-ba. Megrendelhetjük magunknak? Úgy gondolom. (Rövid szünet.) A parlament ülésezik. Megint elmegyek az alsóházba — tanulni tőlük. Azután részvényeket jegyeztetek elő. A Duna hajózhatóvá tétele, úgy tűnik, nem rossz üzlet egy angol szemében. Maga Rotschild is hajlandó nagy összeget előlegezni. Ez nem marad titokban, remélem. Amire el ne felejtsem otthon felhívni a figyelmet: üvegfedél a zöldségfélék növésének serkentésére és vízgyűjtés öntözésre. Cenken feltétlenül be fogom vezetni. És a beton- csinálást is megtanulom az angoloktól. Nem elég csak bámulni és jegyzetelni. (Kacag.) Úgy tűnt nekem, hogy Rotschild szívesen hozzám adná a lányát évi 2000 font sterlinggel. Kár, hogy olyan nagy jellem vagyok, bizony kár! (Rövid szünet, majd komorabban.) Színházba nincs időm menni. Paganinit viszont meghallgattam. A híre nagyobb, mint a tehetsége. Minek bohóckodik a pódiumon? (Ásít.) Pihenésképpen az Operába még elmegyek. De csak ha Rossinit játsszák. Körülbelül egy hét múlva már indulok is haza. Rossz előérzeteim vannak. Sötét. A felerősödő fényben komoran áll a szín közepén. Míg oda voltam Wesselényit megszállta a nagyravágyás ördöge. Mindent elront! Több bajt idéz elő, mint amennyiért egy ember felelhet! Meggondolatlanságával ki fogja rekesztetni magát a magyar politikai életből! S ki fog a helyére állni? Döngeti hatalmas mellét, hogy nem a kormánnyal a népért, hanem a néppel a kormány ellen. Vérengzést akar, vagy csak pert önmaga ellen felségsértésért?! És én Wesselényit 27
