Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Kocsis István: Széchenyi István (Monodráma - I.)
most magam, ha kormánypárti beszédet tartottam volna. Ha Metternich dicséretét érdemeltem volna ki, most már tarthatnám a homlokomhoz töltött pisztolyomat. Aforizmákat gyárt! „Komoly politikus sohasem áll be ellenzékinek, mert az ellenzék mindig a legyőzöttekből verbuválódik.” Aztán dicshimnuszt zengett az alkotmányunkról — talán meg akart ríkatni? —: hogy sok száz esztendős, hogy kiváló, hogy annyiszor megméretett és mindannyiszor igaznak találtatott. Tovább hízelgett: a magyar nemzet nagylelkű, férfias, dolgos, rendszerető, egyetlen hibája, hogy gyanakvó. Mármint zsarnokaiban sosem bízik, gondoltam én. És ezen ügyes hízelgés után őfőkancellár- sága átváltozott öntömjénező, kicsiny öreg mitugrásszá. Alig hagyott szóhoz jutni! Ő vitáig nem alacsonyodik le! (Rövid szünet, majd határozottan.) Szemébe kellett volna mondanom: a bizalom a birodalmi kormány és a magyarság között kölcsönös kellene hogy legyen. De mit tett eddig őfelsége kormánya e bizalom kiérdemléséért? Magyar- országnak alkotmánya van, melyre a császár-király felesküdött, tehát alkotmányos monarchiának kell tekinteni. Alkotmányos monarchiában pedig az ország rendjeinek joguk van törvények alkotására, törlésére. A legutolsó királyi leirat önkényuralmi törekvést fejez ki, mélyíti a szakadékot a birodalmi kormány és a magyarság között. Ha annyira fontosnak és jónak tartja a magyar alkotmányt, miért biztatja a királyt alkotmányellenes intézkedésekre? (Töprengj Metternichhez nem szabad őszintének lennem. Ő hadd beszéljen. Végül is sokat tanultam: megismertem szándékait, gondolkodásmódját, módszereit; én felkészülhetek a támadására, ő nem az enyémre . .. Ha keményen ellentmondók, rájön, hogy igazi ellenféllel áll szemben, nem félrelépett mágnásocskával. O hasznosítani óhajtana engem birodalmi céljai érdekében — nem fog sikerülni; én megpróbálom őt hasznosítani a magyar fejlődés, átalakulás érdekében — hátha sikerülni fog. Amilyen öntelt, nem fog gyanút. Majd meglátjuk. Résen leszek. Különben ijesztgetni is próbált. Hogy tragikus végem lesz, ha így folytatom. S nagy kár lenne értem, mert ő engem felvilágosult, tisztességes, talpig becsületes férfiúnak tart. Azaz: nagy karriert futhatnék be a védőszárnyai alatt. Aztán: nehogy a saját szememnek higgyek, hanem őneki, ő ugyanis magasabbról és nagyobb összefüggésekbe ágyazva szemléli a magyar eseményeket. És ezután ismét átlényegült: talán elfelejtette, hogy kivel ül szemben. Az oktatói mosolyt cinkos mosoly váltotta fel fenséges arcán, s elárulta: a császár engedni fog a magyar rendeknek, sajnos nincs más lehetősége; kárhoztatott leiratát majd betegsége számlájára írják; küld egy újabb leiratot az országgyűlésnek, melyben szépen kimagyarázkodik. S miközben ezt fejtegette, belőlem majdnem feltört a diadalittas kiáltás, hogy győztünk! De sikerült visszafojtanom, s izgatottan vártam, milyen újabb kulisszatitkot árul el. De nem, visszaváltozott kisszerű oktatóvá, jóindulatú nagybácsivá. Hogy meg kell változtatnom magatartásomat. Ő a védnököm: a császár haragudott rám, kemény szavakkal szidott, de őfőkancellársága védelmébe vett. S hogy igen rosszul tettem, hogy az ország- gyűlés előtt nem mentem el hozzá tanácsát kikérni. (Rövid szünet, majd vidáman.) Hát így állunk: a birodalmi kancellár és a császár-király igen komolyan veszik első politikusi fellépésemet. Politikusként, lám, jelentős, sőt, félelmetes vagyok! Elsötétül, majd kivilágosodik a szín. Idegesen sétál fel-alá. A király meghátrált, s mi ezt a helyzetet nem használjuk ki! A törvényhozást mikor kezdjük el?! Egy fél éve tart az országgyűlés. (Szünet, majd indulatosan.) Bankról beszélek nekik, és képtelenek megérteni, hogy a papírpénz is pénz! Nem érettek honfitársaim még kezdetleges alkotmányunkra sem. (Szünet.) Miklós nagyherceg lett Oroszország cárja. Sírjunk vagy örüljünk? Nem sok jót hallottam róla, de a legrosszabbat igen: nagy Habsburg-barát. A Habsburgok vajon megértik, hogy a jövőben egy tartós középeurópai birodalom csak Pest-Buda központtal képzelhető el? Hiszen a Habsburg15
