Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - Gál Sándor: Amit keresünk (vers)
GÁL SÁNDOR AMIT KERESÜNK a hetedik napon mi nem pihenünk meg tovább ássuk a földet hordjuk a trágyát karókat ütünk a haldokló szőlőtövek mellé és némák vagyunk mint az első hajnalon amikor megfenték a kaszákat most is hallom a tokmány kotyogását s a kaszakő zengését az acélon nem mi nem pihenünk meg a hetedik napon ássuk az árkokat a dekungokat ássuk a sírokat ácsolunk jászolt és koporsót asztalt széket disznóknak lábasólat s készítünk akácrönkből időtálló fej fát alkalomhoz illőt magunkat építjük makacs szorgalommal nem a jövőnek a halálnak kalapácsunk vésőnk gyalunk formázza az elérhetetlent hogy miért nem tudom pedig e nem-tudás is része minden ásónyomnak kapavágásnak kalapácsütésnek feláldozzuk ünnepeinket elhagyjuk egyszer-volt hitünk falait a jól megépített bástyákat s lecsapoljuk a vizesárkokat is az ellenség ki-be járhat mint nyitott ajtón a szél nem mi nem pihenünk a hetedik napon munkálkodunk romlásunk új fundamentumát egyengetve íme az otthoni küszöb elkoptatott fája ezt kéne kicserélni de minek maholnap lakó nélkül akár le is omolhat fal és tető nagy tömbök válnak le rólunk reménység-boltozatok megszülető nemzedékek gyermekseregek utódaink mozdulnak emlékek nélkül a kalapácsütések közötti csendben a gyaluforgács repülésének csendjében a csend csendjében míg a mi kezünk a szerszámot markolja s szájunkban visszafordul a káromkodás görccsé fekéllyé lesz s kivirágzik mint lövés nyomán a sebszáj nem mi nem pihenünk meg a hetedik napon sem ásunk le- és befelé önmagunkat föltárni rétegről rétegre tébolyult erő s akarat faggatja a jelenidőt s amit keresünk haza otthon nép nyelv összetartó kötelék ott hever az árok-mélyen nincs is hetedik napunk
