Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - KRÓNIKA - Pálfy G. István: Színházi korszakvég Kecskeméten (Újabb tűnődések két évad között)
a kecskeméti színház az értékes magyar dráma otthona lett. A terv kérdőjelét Czakó Gábor Korcsíjával oldották fel, s a gyermekeknek is játszottak egy — ma már talán vitathatatlan klasszikust: Jéke/ytől a Mótyós király juhászát. Megejtő következetesség, főképp olyan viszonyok között, ahol — finoman szólva — nincs éppen minden rendben a magyar irodalom és a magyar színház kapcsolatában. Már az évadkezdő Bánk bán jelezte, hogy Katona városában végre egyszer végig akarják játszani a színpadra alkalmas vagy alkalmazható Katona-műveket. A Ziskát még Beke „fedezte fel”, s Szőnyi a Bánkkal bizonyította a folytatás szándékát, amely a következőkben a Jeruzsálem pusztulását ígérte. Ha valami, ez igazán kecskeméti szívügy, s az egész magyar színjátszás számára hasznos lehet. Hátha másutt is észreveszik, hogy Katona József egyebet is írt, mint a Bánk bánt; s hogy életének fő műve is kiszabadítható a kötelező iskolai olvasmányok unalmából. Szőnyi G. Sándor friss szemmel olvasta el a Bánk bánt, s nem a legendásított „dramaturgiai hibákat” kereste benne, hanem a mű belső logikáját. Nálunk ez nagy lélekre vall: bízott Katonában. És bizalma révén — néhány szerep megfejtő értelmezésében — példásan közelférkőzött hozzá. Különösen Gertrudis, Petur és Biberach szerepelemzésében hozott újat, megfontolandót és — talán — követendőt. A főbbek közül itt igazán hagyományosan csak M. Horváth József Tiborca szólt, nem is nagyon simult az előadásba, de azért tudnunk kell: ezt a hagyományt — Kárpáti Aurél fejcsóválása ellenére — Bihari József szentelte meg. A vendég, Koncz Gábor, hősi csatát vívott a címszereppel, de — nem lévén valódi bánki alkat — némiképp alulmaradt. Kár, mert ez volt az egyetlen oka, hogy nem válhatott érdemeihez méltón sugárzóvá az előadás, s ez a hiba — sajnos — maga alá temethet olyan kezdeményezéseket, amelyeknek a tudása és ismerete nélkül nem volna szabad ezentúl a Bánk bánhoz nyúlni. Szőnyi G. ugyanis romantikus pátosz nélküli mai drámát rendezett, s annyival tett többet ez ügyben mint mások, hogy nála nemcsak királynő és nádor, meráni és magyar csatázik, hanem esendő férfi és nő is, akiknek buja gondolataik lehetnének egymásról, ha nem akadályozná őket a helyzet. Borbáth Ottilia attól reveláló erejű Gertrudis, hogy végre a nőt is eljátssza a királynőben. Ahogy a letört szegfűszállal játszik, ahogy macskalépteivel mindenütt jelen van, ahol fontos jelen lennie, abban nemcsak a fejdelmi biztonság van benne, hanem az asszonyi dorombolási kedv. Fifika, praktika, játék, amelynek nem sok köze van a máskor erőteljesebben hangsúlyozott idegenséghez, meránisághoz és országáruláshoz. Amíg a háta mögé került Bánk vissza nem löki a trónra, azt hiszi, Bánkot is az ujja köré csavarhatja. Nyilván mint a többieket. De Bánkban már túl sok a keserűség: e pillanatban győz a férfi fölött az államférfi. Ilyen világos gesztusokban építkezik az előadás. Nincs homály és fölösleges titok. S ez — a rendezői értelmezésen túl — mindenekelőtt Borbáth Ottilia Gertrudisának köszönhető. Bámulatos merészséggel lép át a szerepre rakódott konvenciókon. Újszerű és — ne kerülgessük — nagyszerű. Jó volna mihamarabb egy másik Bánk bánban látni, egy olyanban, ahol minden színész bírja vele a versenyfutást. Az lehetne talán a mű igazi rehabilitációja. Hasonló felfogású Petúrral, mint Szé/yes Imréé, akinek nincs vértolulása, agylobja, „nacionalista” hőbörgése; csupán keserűségbe fordult nemzeti felelősségtudata. Kirántott kardját Bánk csak két ujjal érinti, s máris megszelidül, hiszen ugyanazt gondolják mind a ketten. De Bánk távolról jött haza, Petur pedig végigélte az itthoni romlást. Ahogy egy jó Úri muriban Cseörgheö Csuli a Szokhmóry-féle eszmények ellobbanásába vadul bele, Petur is bánki reményű és horizontú ember. Csak hát azt kell látnia: a Biberach-i közepes fondoroké a világ. Kiss Jenő abban méltó társa Borbáthnak és Szélyesnek, hogy romantikus gonoszság nélkül adja a lézengő rittert. A kalmárszellemek „nemzetköziségét” hangsúlyozva. Némi arcátlansággal és egy kis okossággal kiegészítve. Játszik. Könnyed. Nem született rossz, csak jól akar 91
