Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)

— Akkor mit iszunk — kérdi utóbb még mindig fuldokolva doktor Bozsedáré.

— Hallhattad, kólát! — keményen szólt Góleáth Dávid tódítva még: — Zsabai kólát, mert ha még nem tudnátok, a lámatelepen megkezdték tegnap a lámatejjel ízesített kólát gyártani.

Bozsedáré erre leül. Göcög. Reklámverset farag.

— Lám a Lámakóla, mindennél jobb tejeskóla. Ha nem szereti, tegyen róla.

— S mi lesz a neve? — csusszan ülőhelyére a tsz-elnök is míg szótlan telepszik az

asztal mellé harmadiknak az igazgató. ^ :

— Mivel mezőgazdasági termék, AGRIKÓLA lesz a neve.

— Vivát! Éljen a zsabai agrikóla!

A lány kitölti a tejeskávészín italokat, ezek meg bizalmatlanul szagolják, nézik. A formás combokon távozó kerek feneken keres menedéket tekintetük.

— Fenékig! — emeli magasra cóláspoharát Góleáth Dávid. Föihajtja az italt, a többiek kelletlen követik a példát. Rázkódva teszik vissza a poharakat.,

— Na milyen elvtársak?

Bozsedáré doktor jön legelsőbb szóhoz:

— Megrázó.

— Sajnos nem sok részünk lesz belőle: a teljes termelést lekötötték a peruiak.

— Valahogy majd csak kibírjuk — törölgeti bajszát a téeszelnök.

— Ez nem tréfa — csap az asztalra Dávid és belehuppan a támlás székbe elegánsan.

Csipetnyi csönd, majd Bozsedáré elvigyorodik halkan megkockáztatja:

— OSSZAMÁR

Nem késik a felső szólam:

— HAMARHAMONDJA, kedves angyalcsináló barátom.

Céklaszínű a doktor feje, néz a másik kettő furcsán a cifraszéke, de nem ad hangot egyik se.

— Mától egyébként nem játsszunk pénzben — töri meg a csöndet Dávid, kerek zsetonokat osztva körbe. Dünnyögnek, hümmögnek, a színes korongokat gusztálgat- ják, Eszenyi Jóska kérdi csak bután:

— S mit kell csinálni ezekkel az izékkel? Mit adnak ezért?

Dörög Dávid erre:

— Ugyanazt! A nyertesé a szőke csoda, Csépe Irén.

— Hazannyát!

— Még nem fejeztem be! Pénz tehát nincs a zsebben. Egy fillért sem hozunk el otthonról, tehát emiatt se érhet szó bennünket.

Fölugrálnak.

— Éljen! Ez kell nekünk!

— Csönd. Nincs vége! Ez a fogadó lesz az egyetlen, ahol az Agrikólát, természetesen luxus áron, forgalomba hozzuk: a biztonsági tartalékot. A bevétel nem kell, hogy megjelenjen egyetlen könyvelésben sem. Gargya Balázs is beszáll a pókerpartiba, ő egy rendes gyerek, harmadunokatestvérem is. Szóval a nyertesé a Csépe Irén az adott éjszakára, a többiek pedig a zsetonjaik névértéke szerint részesednek az aznapi Agrikóla bevételből, tehát még visznek is pénzt, vagyis az asszonyok szája végképp befogva, világos?

Ugrálnak, éljeneznek megint. Eszenyi Jóska megittasodva recsegi:

— Ezt nevezem üzemi demokráciának!

Dávid csöndesen mosolyog, azután elkiáltja magát:

— Leülni és betenni a beugrót: egy-egy százas zsetont!

Repülnek a zsetonok, a zsetonok nyomán a kártyalapok. Kör kört követ. Nyer támlásszék ura, nyer megszakítás nélkül, s amikor a korongok halomba gyűlnek, má

24