Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)
— HAMARHAMONDJA Surrannak szélütötten a kártyalapok a mahagóni fölött. Magához inti közben a titkár Gargya Balázst, Kíváncsian hajol a főpincér a széktámlához. Áramütötten egyenesedik. — Értettem. Futva indul a szobából. Még vége sincs a körnek már térül oldalán két rendőrrel. — Letartóztatási parancs kell, meg házkutatási — így hangzik az utasítás. Sapkához lendül a kéz, csattan bokában a csizma, perdül a rendőr, ajtónál éri a végszó: — A lányt meg ide hozzátok vissza! A harmadik körnél ott is ül újfent éjszemű Róza, Ragats vajda lánya, s hogy győz megint a titkár, oszlik a társulat szótlan és sótlan. Leforrázva mind: Jóska az Eszenyi, Tarsoly Vendel a borissza igazgató meg a doktor. A lány az asztalon ülve marad, hamisan cseng fityeteg ajkán a kérdés: — Mindig a titkár elvtárs nyer? — Itt én osztom a lapokat kedves! — És Dávid meddig lesz a kóterban? Lelökdösi erre az asztaltetőről Seprenyi Endre gyöngyök gyöngyét kíméletlen. Ful- doklik, fullad; — Összeszú'rtétek a levet, mi? Most majd megtudjátok, ki az a Seprenyi Elvtárs Zsaba Nagyközségben. Ott fog megrohadni, rohadni a sitten, míg bele nem zöldül. Míg Dávid le nem győzi Góleátot! Ezen a viccen jót s soká röhög midőn maga marad a csillárba zárt légyzizegéssel. NEGYEDIK LEOSZTÁS Gargya Balázs tollsöprűvel lép a hatalmas akt elé. — Ezt bezzeg színe-javában pingálták. Nem nonfiguratíve. Pedig itt is lehetett volna mit körözni, meg vonalazni, nem? A két cici két kör, a gyönyörök kertje, meg kérem, lehetett volna mondjuk egy egyenlő szárú háromszög, avagy egy romboid, kérem, ahogy a nájv festők jelzik a kérdéses alkatrészt falfreskóikon. . . nem gondolják az elvtársak? Biztos, hogy gondolják, mert már percek óta le nem veszik szemüket Ragats Róza tökéletesen megmintázott testéről. — És... — nyel az egyik is, másik is — élő modell után festette a művész? — A művész?!. . . Mármint, hogy a Tarsoly Igazgató úr? Hisz tán művész is lehetett volna, ahogy indult. Amíg ez a boszorka el nem vette az eszit, de hát a Seprenyi Endrével ki mer kikezdeni? Végtére szeszbe kezdte mártogatni az ecsetjit, az olaj helyett. Amikor meg kész lett, a titkár elvtárs megengedte neki, hogy lefesse a szukát, ha őt magát is lefesti. Lovon persze. A ló már meg is van, de a portré az sehogy se akar elkészülni. .. figyelnek egyáltalán az elvtársak? — kérdi megsértődve s kikapja a kartonokat a megrökönyödött féfiak kéziből. — Sose nézegessék az elvtársak. A Seprenyi elvtárs már rendelkezett kérem. Amit ki tetszettek lőni őzeket, már sülnek is javában kérem. Nemsokára itt lesznek a többiek is. Bizonytalanul tekingetnek egymásra ezek. — Azt mi nem fogadhatjuk el kérem. Kiváltképp a titkár elvtárstól, mert tudniillik minket a járásból éppen azért. . . hogy is mondjuk. . . bejelentés nyomán. .. különböző visszaélések... de ez szigorúan bizalmas... érti ugye? — Hogyne érteném kérem, tudja itt azt mindenki, meg azt is, hogy ki a bejelentő, meghogy szépen lerendeznek majd mindent az elvtársak. Kérem a Seprenyi elvtársnak hervadhatatlan érdemei vannak ugye mindenki tudja. 19
