Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Kőváry E. Péter: A zsabai láma avagy: Öt leosztás pókerben (elbeszélés)
A titkár dühösen ejti öklét a mellette horkoló doki fejére: — Te tudtál ezekről a lámákról Bozsedáré? Bozsedáré pislog, szemüvegét keresi. — Én csak a dalai lámáról, meg a pancsen lámáról hallottam, a félvilág beszélt róluk egy időben. A titkár diadalmasan: — Hát a zsabai lámáról az egész világ beszélni fog, tökfej. Seprenyi Endre elvtárs ezt is elintézi nektek — teszi hozzá még kegyesen. Tátott szájjal hallgat Jóska, az elnök. Csattan az ő fején is az igazságosztó ököl. — Rólad van szó, bambulek, elnök maradhatsz még egy darabig. Kincs ez a Dávid gyerek, ez a Góliát. De tessék: a téteket elvtársak, mert kihűl a mi kis fekete gyémántunk népi kohója, hehehe? — Hármat kérek! — Mindig mohó voltál Dokikám. Lassan fél Zsabát a magod képire formázod. — Na a titkár elvtárs se panaszkodhat. — Igazi gall-kakas. — Nem is japán! — Kettőt kérek és emelem a tétet. — Megadom és emelek százzal. — Hazannyát ez mán megint blöfföl! — Te gyüssz, te Dávid gyerek, te Góliát, az órjás bálna. Kincs van a te fejedben fiú. Rád odakell figyelni. Merről is gyöttél te, fiam? — Megadom és emelek százzal. Keletről jöttem Seprenyi Elvtárs, innen Keletről. — Hmhm, Keletről, asszondod, keletrül, sejtettem én aztat. No én csak egy lapocskát veszek, így ni. . . szóval asszondod, hogy keletrül, innen egész közelrül, közel-kelet- rül, hogy úgymongyuk hehehe. No, akkor öccázzal emelek, oszt bírja-e még valamék? Közel-Keletrül, nocsak, nocsak. Nem köll azzal egyébkint úgy dicsekedni, te Dávid fiú, nem számít az manapság, hogy ki merrül gyütt. A lapjárás a lényeg, igaz-e? — Igaz Seprenyi elvtárs. És meg is adnám én azt az ötszázast, csakhát messze még a m ásod i ka. Fölkapja a fejét a titkár: — Balázs! Ugrik a pincér, fürge újakkal feji a degesz-tárcát. Pirul a fiú az arcát borító szőrzet alatt: — De mikor adom én ezt meg. Földig hajol a pincér. — Majd fölírom, tisztelettel. Már nem bírja tovább tartani magában Dávid, kiszakad belőle: — Fullom van. — Akkor fulladj meg — röhög a cifraszékbeli — ez itt a kezemben tudniillik egy rojálflöss, ahogy mondani szokták. Sziszeg, cifrázza a fiú, csapkodja a lapokat szanaszét. Göcög a titkár. — Lassabban te gyerek, lassabban még nem fejeztük be a leckét. Mert az igaz, hogy a lapjárás a lényeg egy fiam, de a lapjárás te gyermek, nem kis mértékben függ az osztástól. Na menjetek. A lány roskadtan ül. A titkár az ölébe szórja az imént fölnyalábolt papírokat. — Kösd a szoknyádba, csak vesd le előbb. A lány a titkár ölébe huppan. Duruzsol. 16
