Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Aurel Räu: Ötven felé (vers - Létay Lajos fordítása) - Aurel GurghiAnu: Varázs lovakkal s trombitával (vers - Létay Lajos fordítása)
AUREL RAU OTVEN FELÉ Csatangolj áprilisban, májusban a mezőkön, hű testvére cseresznye, alma, szilvavirágnak, aludj el tűző napban, horgod mellett a gáton, semmi-semmi a létben nem történik ok nélkül. S hadd csak, hogy kuporgasson mindenki s megelőzzön. Dús hajú fűzvesszőből köss nyakkendőt magadnak, dúdolj a pettyes nyírrel, ezüstlevelű nyárral, s meglásd, de könnyen megfér a halállal az élet. Denevéreket, gyíkot, harmatot ne kerülj ki. Ötven felé az ember még tán lehet bolond. Ne vesztegess el májust, áprilist, vésd eszedbe. Lengő sörénnyel jelzik a lovak, hogy nem tévedsz. S legméltóbb fizetségül hírmondó esték jönnek, némán suhanó gólyák, megroggyant gémeskutak, magányos öreg tornyok, szerelmes ifjak, lányok. Bármint legyen, ne állj meg, s ne törődj veszteséggel. AUREL GURGHIANU VARÁZS LOVAKKAL S TROMBITÁVAL A hideg, tiszta égbolt nemsokára, mint roppant híd, a ködökből kiválik, lovak robognak rajta át, ide- idecsendülnek jégpatkós patáik. A levegő ecetszag, a hold gongját egy bohóc az imént ütötte meg, s Armstrong feje arannyal megfuttatva libeg lassan át a dombok felett. Alant nehéz, hegytömbnyi éjszaka, alvó madár rebbenti néha szárnyát, szikár, sötét reverendás barátok az erdőben a meg-megingó szálfák. A lovak megriadtan hegyezik fülük, amint a trombita megreccsen, boglyák fehér rakétái süvöltve repülnek s szállnak szerte az egekben. Csukjátok be szemetek. Egy varázsló füveket főz most barlang rejtekében: hogy álmodjuk, mint harapják a holdat fenn a lovak, míg el nem fogy egészen. LÉTAY LAJOS fordításai 10
