Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 9. szám - Veress Miklós: Lelet, Miniatúrák III. (versek)
VERESS MIKLÓS LELET Alföldi nyár tornyokról visszavakít a kisvárosi csöndes aranykor Föltárom lassan rétegeit mintha keresnék valakit ki lehettem volna egykor s most ásójával kisgyerek szakítaná mely fakulton zsinóron nyakamban fityeg: dögcédulányi múltam hogy szám helyett hirdesse újra szám a múzeumi létet mely volt csak szerelmem hazám amíg csontomba égett és addig mégsem sejthető míg élni visszahantol a jelen jöjjön az idő mely húst lefejt a csontról vitrinbe rak vagy eldob legyek újra a sáré málljon szét ez a boldog szervetlen nacionálé Nyár van a hűtlenség kora és vakít szupersztárok görögtüzes reflektora melynek fényében állok hunyorogva és egyedül és némán is habár egy sikolyt visszhangozván amely megrekedt legbelül Vonul s föléget ez a nyár mint a nádast az oszmán 6
