Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)

kozásokon részt vettem, úgy emlékszem már 38-ban, 39-ben, 40-ben; egészen addig hogy 1943-ban a szárszói táborozáson kulminált ez a kapcsolat. Arra is emlékszem, hogy a Soli Deo Glórián belül a budapesti központban is tartottam előadást szociográfiai témáról, és lenn valamelyik 1943-at megelőző nyári táborozáson is. Ide kell még számítani — bár ez már a megalakult Bolyai-kollégium időszakára esik —, hogy Teleki Pálnak az értelmiségi fiatalság körében volt valami mozgalma [a Fiatal Magyarság Mozgalom]; ha jól emlékszem egy lapjuk is volt, a Fiatal Magyarság. Az én első cikkem is a Fiatal Magyarságban jelent meg, valamelyik művelődéspolitikai kérdésnek a kapcsán [Ifjúság a könyvnapon —1940. jún. 6.] Ez a kontaktus a kialakuló Bolyai-kollégium- nakaz életében szintén nem jelentéktelen, mert a Teleki Pál-osokkal akkor is kapcsolatokat teremtettünk, amikor megalakult a Teleki Pál Munkaközösség — mely bár nem volt azonos ezzel —, de bizonyos kontinuitást föltétlenül föl lehet fedezni.

Hiányos lenne a kép, ha nem érintenénk azt, hogy mára kezdet kezdetekor kapcsolatot teremtettünk az épftőmunkásokkal is és az építőmunkások szervezetével, a MÉMOSZ-szal, azon belül a kubikosokkal. Boros Lajos szentesi kubikoscsaládból származott és a kubikos hagyomány, a kubikos élet a mi Bolyai-t megelőző korszakunkban — ami még az egyetemi ifjúsági szervezetek keretében zajlott le —, szerepet kapott. 1938-ban, gondolom, már együtt voltunk a MÉMOSZ-istákkal, úgy rémlik, hogy Somogyi Miklóssal is, és az öccsével, Somogyi Imrével. Boros Lajos bevont engem is azokba a munkálatokba, amelyek a kubikos kongresszust készítették elő, de állandó kapcsolatot létesítettünk a Budapesten tanyázó és rengeteg szociális problémát magával hordozó kubikos világgal is. Úgy emlékszem, hogy már ebben a korai korszakban is tudtunk segítséget nyújtani a budapesti kubikos szervezetnek, bizonyos tanfolyamoknak az indításával. Az kétségtelen, hogy a Bolyai-korszakban ez a kapcsolat már teljesen kialakult. Ez minden bizonnyal Boros Lajosnak a személyére megy vissza, aki ebben az első korszakban a kollégiumnak az igazgatója volt. Igaz, hogy a Bolyai- kollégium 1939 őszén alakul meg, és talán a későbbi időszakban jut jobban szerephez az az értelmiségi fiatalság, amely a horthysta politika következményeképpen itt Budapesten megjelent. Nevezetesen a felvidéki, azután a délvidéki és az erdélyi diákság. De mivel az első területfoglalások 38—39-ben voltak, ez azt jelentette, hogy a Kisalföldről sok olyan népi származéké parasztfőiskolás fiatal került fel Budapestre és a mi vonzáskörünkbe, akik iskoláikat Prágában végezték, akik kapcsolatban voltak a Sarlósmozgalommal, és a csehszlovákiai munkásmozgalommal. Név szerint itt Túrán Pált és Turczel Lajost tudnám hirtelenjében megemlíteni, akiknek neve a Parasztfőiskolások Közössége első listáján is ott szerepelt. Az 1940-ben megjelenő délvidéki diákok közül — akik a Kommunista Pártnak kapcsolt tagjai voltak — Olajos Mihályt és Farkas Nándort tudom említeni, akik mint egyetemi hallgatók szintén bekerültek a Parasztfőiskolások Közösségébe és a megalakulásra kerülő kollégium bölcsőjénél is ott voltak.

Említhetném, hogy néminemű kapcsolatunk volt egy-két népi származású diákon keresztül a Szociáldemokrata Párttal, s így föltehetően magával a Kommunista Párttal is, hisz Kállai Gyula — emlékezetem szerint —1939 tájékán [májusban] került a Népszavához, és a Márciusi Fronttal való kapcsolatunk révén hozzá is vezettek szálak és Losonczy Gézához is [Eötvös-kollégista volt]. És — ha jól emlékszem, és ez most nagyon lényeges, ha eszembe jut — 1939-ben került a kezünkbe, — az én kezembe például — Vörös Sándor nevén Révai Józsefnek az a kézirata, amelyet később Kállai Gyula neve alatt adtak ki* [Nép/ség, demokrácia, szocializmus. Bp. 1943.], amelyben Révai József kritikát mond a népi írók felett, bírálva őket egyrészt, másrészt elismerve azt a pozitív tevékenységet, amit a közszellem, a politikai gondolkodás kialakításában betöltötték.

79