Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Tasi József: „A népségből a nép fia…” (Beszélgetés Kardos Lászlóval életútjáról és a Bolyai-kollégium történetéről)
fel. Tata környékén és Tata községgel kapcsolatosan az angolszász orientációjú Ma- gyary professzor egy korszerűbb, célszerűbb közigazgatás körvonalait tapogatta tanítványaival. Magyary mellé társult Györffy István, aki akkoriban kapott tanszéket, aki az első professzora volt a néprajznak, a népi hagyományoknak, a népi kultúrának; és az ő közös produkciójuk volt, — tehát Telekinek, Magyarynak és Győrffynek — a Táj- és Népkutató Központ létrehozása. Ez a központ, hogy a tevékenységét ellássa, az egyetemi hallgatók körében verbuválta a szociográfia és a szociológia, általában a szociális kérdések iránt érzékeny fiatalokat. Természetszerű, hogy a különböző egyetemeken lévő népfiak, — akik élményszerűen, meglehetősen kiélezett érzékkel rendelkeztek osztályaik problémája iránt — utat találtak ehhez a szervezett táj- és népkutatáshoz, úgyhogy emlékeim szerint 37-, 38-, 39-ben részt is vettek a különböző kutatásokban. Emlékszem, 1939-ben Derzstomajon volt egy nagy szociográfiai felvételezés, [amelyet Vargha László vezetett]. Ebben a munkában számosán részt vettek abból a társaságból, amelyből később a Bolyai-kollégium tagsága rekrutálódott. Ez a korszak számunkra, a később a Györffyben otthont lelőkre igen gyümölcsöző, igen termékeny volt, mert szakszerűen elsajátítottuk annak a szociális struktúrának az ismeretét, amelyről élményeink voltak. Most kritikailag tudtunk ezekhez hozzányúlni, vagyis abban a folyamatban, amely osztályélményünket osztálytudatossággá, sőt politikai tudatossággá alakította át; ez az iskola, amelyet a táj- és népkutatásban jártunk ki, igen hasznos és igen célravezető volt. Talán hosszabban kellene beszélnem Györffy István tanszékének a szerepéről. Györffy István maga is népi származék volt és megjelenése a korabeli egyetemen bizonyos értelemben forradalmi jellegű. A néphagyomány és a nemzeti művelődés című munkája, amely ebben az időszakban jelent meg [1939 júliusában], számunkra is reveláció volt, nevezetesen, hogy a nép szociális gondja mellett felhívta a figyelmet az általunk ismert, vagy részben ismert néphagyományoknak a társadalomban betölthető pozitív szerepére. Mi ezekben az időkben közelítettük meg a nemrégiben [1940 októberében] hazáját elhagyó Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak a művészetét, amely erre a népi kultúrára épült. Én még emlékszem azokra az előadásokra, azokra az alkalmakra, amelyek Bartók és J^odály munkásságával voltak kapcsolatosak, azokra a koncertekre és hangversenyekre, amelyeket mint fiatal egyetemi hallgatók ültünk végig nagy lelkesedéssel. Pillanatok alatt helyreállt a kontaktus a mi osztályélményünk és a magasabb művészeti szférába beledolgozott anyag között, úgyhogy ezt az élményünket és tudatosságunkat tovább tágították a Györffy István munkássága révén megnyerhető ismeretek. Olyannyira hatással volt ránk többek között Győrffynek a fellépése, hogy én, aki történetesen magyar—olasz szakos tanárként indultam, rövidesen felvettem tanulmányaim mellé a néprajzot és az ebben az időben induló szociográfiai előadásokat is. Győrffynek az egyénisége egyébként is hatott ránk, olyan népi származékú egyetemi tanárt prezentált személyében, aki számunkra is követendő példa volt. Vonzást gyakorolt az ő tanszéke körül lévőkre és tanulókra, külön ambicionálta, hogy a népi származékokat bátorítsa és gyűjtse maga köré; többé-kevésbé a Györffy István-tanszék volt a bölcsője magának a Bolyai-kollégium megszületésének is. Többször fölmerült, hogy otthont kéne biztosítani a faluról felkerülő fiatalok számára. Györffy ebben is példával járt elől, olykor-olykor tanszékén adott otthont egy-egy lakástalan népfinak és alkalmanként segítséget is nyújtott, hogy elhelyezkedjék és munkalehetőséghez jusson. Ismeretes volt Győrffynek az a tevékenysége is, hogy a tanítványául szegődöttek további szakmai művelődésének az ügyét igen erősen pártfogolja, tanulmányait támogassa; külföldi ösztöndíjakat szerzett számukra és így tovább. Érdekes, hogy Györffy halála után továbbra is megmaradt a néprajzi tanszéknek a Bolyai-kollégiumra gyakorolt hatása, amennyiben Viski Károly személyében a tanszék élére olyan másik professzor került, aki — bár más vonatko77