Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Sinka István: De enyém ám a hősiesség, Szent-Mihálykor, Magyar tűnődések, Két tulipán (versek)
SINKA ISTVÁN ...DE ENYÉM ÁM A HŐSIESSÉG A hegyekről csörgött a víz, s mint valami vad toron, hol fénylő zsír közt csámcsog az íz gőzt vetett fönn az orom. Mentem tíz darab sőre után s ebben az illatos gőzben fürösztöttem a bocskorom. Hiába minden: nem tagadom: én valamikor azelőtt, mint gyerekember, hajcsárképpen pergettem ám a kék időt. Van róla írás — kasznár írta bárki kéri, elhozom. Megvan még botom feje is: féltve őrzöm ... A botom hosszabb fele rég aláhúllt... S vagy elporlott lenn a mélyben, vagy angyalok írnak vele útaimról fönn az égben. A bocskoromról mit írhatnék? Hogy rongyos pásztor ősi rongya? S, hogy előle rigó szárnnyal pillangó szállt fel a lombra? Más vagyonról nem is szólok. Kit érdekel pipám, gombom? Még húzná száját dús barátom odafönn a Rózsadombon. Mert ő póri gombjait már, elrejtette úri tokba. * ... .Hát igen biz a, gőzölt a hegy s villogott fölül az ég — olyan fény volt, mint Váradon a szépasszonyok tükre vét. Utam mellett szalmakazal, s a mellett egy iharos — az iharost szél cibálta, a szalmát meg egy bivalyos. Szekérrel jött a majorból idáig a sáron át — kerék nyögött s bivaly húzta örök cseléd-bánatát... 47
