Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
tem meg. És a későbbi, az 1945-ös agitációs útjaimon, amikor már a pártközpontban dolgoztam, akkor is összeakadtam több olyan parasztpárti, kisgazdapárti tagokkal, akikkel Balatonszárszón alkalmam volt megismerkedni. Igazság szerint központi pártutasítást, tehát olyat, amit ma elképzelünk, én nem kaptam, hogy Balatonszárszón vegyek részt. Ez lelkes kommunista fiataloknak az akciója volt, és véleményem szerint a párt akkori vezetése nem ismerte fel eléggé a komoly lehetőséget, amit Balatonszárszó jelentett. Hallok olyan hangokat is, hogy mi az, Palotás Miska képviselte a pártot ott lent? Szerintem egy kommunistának mindenütt és mindenhol a pártot kell képviselnie és emiatt semmiféle problémát nem látok abban, hogy nem kaptam hosszú adminisztratív úton valamilyen megbízást a balatonszárszói táborban való részvételre. Szárszó jelentősége most kezd megmutatkozni. A történészek feltáró munkájának kell rámutatnia ennek a jelentőségére, és akárki próbálja is Balatonszárszó jelentőségét elvitatni, szerintem azt ma már nem lehet. PÜSKI SÁNDOR Túl messzire vezetne, ha én most elmondanám a kiadónk történetét és benne a szárszói konferenciák történetét. Hajnalig sem lenne vége. Ehelyett bejelentem, hogy a jövő év elejére megírom a Magyar Élet Kiadó történetét, amiben benne lesz a szárszói konferencia értékelése is, a magam részéről. Pár helyreigazításra azonban szeretném már most fölhasználni ezt az alkalmat. Mielőtt még a történészek véglegesnek nem fogadják el azokat a visszaemlékezéseket, amikről most beszélünk. Nagy István önéletrajzában jelent meg a legsúlyosabb tévedés, a negyedik kötetben. Azt írja Szárszóról emlékezvén, hogy én a konferencia elején mindjárt félrevontam őt és azt mondtam neki, hogy nekem az egész jegyzőkönyvet be kell mutatni a csendőrségnek, tehát kérem, hogy ő ne szólaljon föl, mert bajba fog kerülni. Hát semmiféle csendőrségnek semmiféle jegyzőkönyvet nem, hogy előre nem kellett bemutatnom, de a csendőrséggel összesen annyi kapcsolatunk volt Szárszóval kapcsolatban, hogy két Horthy-csendőr a második vagy harmadik napon benézett ott a kapun és kérdezték: mi van, mi történik itt? Mindjárt látták: fiatalok vannak együtt. Megszokták már Szárszón, hogy ott diáktábor volt minden nyáron, nem törődtek vele. A feleségem kitessékelte őket udvariasan, és ez volt az egész kapcsolatunk a csendőrséggel. A másik: Danes Józsefnek a visszaemlékezésében, emlékiratában olvastam egy szárszói fejezetben ezt a kifejezést, hogy végül is engedélyt kaptunk a konferencia megrendezésére, megtartására. Hát nem kaptunk engedélyt, de nem is kértünk! Épp azért volt nagyon alkalmas a református egyház szárszói telepe, mert olyan intézmény volt, ahol mindenféle konferenciákat — természetesen főleg vallásos témájúakat — tartottak. De volt korábban már irodalmi jellegű is, amit a SDG maga rendezett, azokon a konferenciákon is szerepeltek írók. Tehát anélkül, hogy feltűnést keltettünk volna, egyszerűen ezt a keretet használtuk fel nagyon megfelelően és céltudatosan arra, hogy ne is kelljen engedélyt kérni, de nyilvánvalóan nem is kaptuk volna meg, különösen ha az előadások témáját előre bejelentettük volna. Hozzáteszem: valószínű, hogy a csendőrségnek vagy akár a hatóságnak volt egy-két embere ott. (Győrffy: Dobi István megírta az emlékiratában: Balogh János.) — Erről mi nem tudtunk. — A harmadikat most Jócsik Lajos említette, hogy a cenzúrára való tekintettel hagytuk ki a szlovákiai zsidó deportálás témáját. Az is biztos, hogy a jegyzőkönyv nem lehetett teljes. Az előadások teljesek, a hozzászólások azonban a rossz gyorsírói jegyzőkönyvek miatt olyanok, amilyenek. Nem emlékszem rá, hogy szándékosan hagytunk volna valamit is ki az 38
