Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - A szárszói konferencia négy évtized távlatából (Tizenkét résztvevő vallomása, tanúságtétele - sajtó alá rendezte: Győrffy Sándor)
állhattunk, ezt bátran hirdethettük, ezt cikkezhettük, tanulmányt írhattunk róla, a cikkeket a Fábry szerkesztése alatt levő Az Út című folyóiratba, tanulmányokat pedig a Kolozsvárott megjelent Korunkba, amit Gaál Gábor szerkesztett. A Gaál Gáborhoz való kapcsolódás is teljes mértékben a Sarló munkastílusa alapján történt, mégpedig olyan formában, hogy 1931 nyarára egy nemzetiségi vándorcsoportot, kutató csoportot kellett vezetnem Ungvártól egészen Kolozsvárig. A csoport tagjai: szlovák és kárpátaljai kisorosz, illetve orosz-rutén diákok voltak. Eljutottunk Kolozsvárra, Gaál Gábor fogadott bennünket, ottlétünk 10 napját ő biztosította, mégpedig annak révén, hogy éppen 35 szeptemberére jelent meg az első tanulmányom a Korunkban, amiért 2000 lejt biztosított, hát a 2000 lej mennyei helyzetbe hozott bennünket, miután görögdinnyén táplálkozva vándoroltunk és a félbehasított dinnyét cipeltük az utakon keresztül Zi- lahtól egészen Kolozsvárig. Mi a szárszói programba tehát emlékeinkkel és bizonyos mértékig a magunk stafírungjával, teljes szabadsággal és teljes munkakedvvel vetettük bele magunkat. Természetesen ha ideológiailag vizsgálnánk a helyzetet, akkor búvópatakokat messzebb kellene találni és lehetne találni, amik végeredményben a szárszói konferenciánál ütöttek a felszínre az egyes kérdések megítélésénél. El lehet menni BarbussenakaLe Monde-jáig, amely lap néhányunkat kirántott Csehszlovákiából ésFran- ciaországban biztosított elég hosszú tanulmányi lehetőséget. Franciaországból hazahoztunk mindazt, am it a Barbusse, Gorkij, Unamono és Károlyi Mihály szerkesztette Le Monde, a világ képviselt, sőt, kettőnknek-hármunknak abban is szerencsénk volt, hogy Karikás Frigyesnek a szemináriumát is végighallgathattuk, ahol a magyar kummüntől kezdődő fejlődésnek vagy elnyomásnak a tapasztalatai zuhogtak ránk, Karikás Frigyesnek az egyszerű és hatásos oktatása következtében. Vagy beszélhetnék arról, hogy éppen a fások szakszervezetében rendezett szeminárium vezetett oda, hogy franciául kaptuk kezünkbe Leninnek az Állam és forradalmát vagy Az imperializmusról írt könyvét, s ezt lobogtatva vittük haza a Sarló mozgalmába úgy, hogy 1931, a konferencia, az már az imperializmusnak a megítélésében, Lenin-féle megítélésében telt el (lásd Balogh Edgár tanulmányát a konferenciáról írott könyvben, címe: „A Sarló jegyében") Magyarországon valami hiányérzet azonban mutatkozott, és ez érvényre jutott, mint negatívum, a szárszói konferencián is. Ezt meg kell mondanom, nemcsak ténymegállapításként, ellenben a magam ottani és akkori hiányérzete következtében. Nevezetesen az, hogy a „közép-európaiság” nem volt annyira kiélezett, mint amennyire a történelmi helyzet megkövetelte volna akkor. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy nemzetiségek és nemzetek keretében gondolkodjunk, vessük föl a problémáinkat. Ellenben Szárszó elég határozottan lekötötte magát vagy beásta magát a magyar problematikába, sőt a magyar őstörténetbe is. De az a közép-európai helyzet, ami felé az akkori erők, európai ellentétek sodorták az egész világot, az egy kicsit olyan „procul negotiis” helyzet volt. Tehát közép-európaiul nem beszéltünk ott a magyar kérdésekről eleget. Pedig „Hanni- bal ante portás” szituációban voltunk. 1938-ban megtörtént az első bécsi döntés végrehajtása, 1939-ben már a teljes reakciós Magyarország vette át azokat a területeket, amik a Sarlónak a kutatási területei voltak. Én a rendőri felügyelet nehézségein keresztül jutottam a fölszabadulásnak arra a fokára, hogy Érsekújvárt elhagyhattam, ahová mint leszerelő cseh katona kerültem haza, mert mozgósítottak bennünket Henleinek a belső reakciója ellen Csehszlovákiában. Akkor a kommunista párt álláspontja is az volt, hogy Csehszlovákiát, mivel bástyaszerű a hitlerizmus felé sodródó Németországgal szemben, a pártnak védenie kell. Henleinek és Hitlernek az összehangolt reakciója és támadása határozta meg a hadrakeléseinket. Szóval a mozgósításokat meggyőződéssel kellett abszolválnunk, illetve részt venni benne. Mindezt Csehszlovákia sorsa hozta így. Az, hogy mi várhat Európa további szeleteire és Magyarországra. Rettentő mértékben izgalmas dolog volt, amit már az „önálló” Szlovákiának és az akkori Magyarországnak 33
