Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943

Fokozódó ellenszenvvel figyelték Németh azon „tudománytalan” gondolatait is, amelyekkel a magyarságot igyekezett felkészíteni várható helyzetére, mivel el sem tudták képzelni, hogy a náci Németország veresége után ilyen helyzet kialakulhat. Ráadásul mindenféle elitről meg új nemességről is beszélt, amely kitételeket a hagyományos baloldaliságon iskolázottak teljes értelmetlenségnek tartották.

Németh László viszont egyre makacsabbul hangoztatta: a „kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni. (...) A kis nép vagy nemesség tud lenni a népek közt, vagy lökik, amíg elkallódik. (...) A magyarság előtt egy választás van: meghalni vagy kovász népnek lenni! (...) A magyar sorskérdések olyan megoldhatatlanul nehezek, hogy az a mozgalom, amely megoldja őket, okvetlenül európai mozgalom is: a magyar reform vagy nem reform vagy a környező népek számára is példa. (...) A magyar kisebbségi helyzetből csak akkor nem szöknek meg — kihalásba, árulásba, idegenségbe — a magyarok; ha ebből a helyzetből sorsot tudunk csinálni; a tengésből küldetést. S amilyen mértékbe halad idebenn a reform s lesz a haldokló népből példanép, olyan mértékben lesz az ottani tengésből hivatás. (...) A magyar reform akkor győz igazán, ha a minőség-szocializmus példájával a környező népek urait megbuktatja s a rokon talajból rokon folyamatot indít meg a nagy közös érdekekért kiküszöbölve a helyi ellentéteket.”23

E kiragadott mondatokból is egyértelmű, hogy Németh László egy sajátosan magyar, de a szomszéd kis népekével „rokon” utat javasolt nemzetének, amely különbözik a munkásmozgalom által követésre ajánlottaktól; „Nem azért, mert szocializmus, hanem mert a szocializmusnak egy alsóbbrendű fajtája, mely lehet hasznos, ahol már megvan, de nem lehet eszmény, ahol még nincs.”24 Németh fenntartásait részben a sztálini politika hibái és bűnei váltották ki, részben pedig a marxizmus általa gyengének tartott pontjai. Ezt így magyarázta: „A marxizmus születése a tizenkilencedik század önhittségi tébolyára esik, amikor az észelv azt hitte, hogy az emberiség egész múltját elrúghatja maga mögött. (...) A marxizmus a múltból kiszakadt béresek szocializmusa”, míg a minőségszocializmus a „hagyománnyal kapcsolatot tartó vállalkozóké.”25 Ma már köztudott, hogy e részigazságokban gazdag megállapítások a marxizmus akkori, csak részleteiben ismert és dogmatikusan értelmezett elmélete alapján íródtak, azonban a semmivel sem törődő „béres” és a magát felelősnek érző, szüntelenül kezdeményező „vállalkozó” közti különbségtétel jogosultságát épp napjaink gazdasági kényszerből fakadó felismerései kezdik vitathatatlanná tenni. S hogy Németh László nem a szocializmus eszméjével fordult szembe, bizonyítja: reményét fejezte ki: mivel mindkettő szocializmus, lehetetlen, hogy a szociáldemokrácia meg ne érezze ebben az új szocializmusban a fényt, mely befagyott mozgalmukat feloldja.

A korabeli munkásmozgalom képviselői azonban a fenti gondolatokat — köztük a minőségszocializmust — általában zagyvaságnak tartották. Nekik megvolt a már kidolgozott, tudományos elméletük a társadalom átalakítására, így a legfontosabb feladatnak a mielőbbi hatalomra jutást tartották, hogy végre nekiláthassanak a szocialista eszmék gyakorlati megvalósításának amelynek során természetesen megoldódnak az emberiség felhalmozott gondjai, az egyéné épp úgy, mint a dolgozó osztályoké, valamint az elnyomott nemzeteké és nemzetiségeké. Ez utóbbiak megmentője és felszabadítója a proletár internacionalizmus, amely minden nemzetnek biztosítja az egyenlő fejlődés esélyeit. Tehát az ilyen Németh László-féle nemzetféltő aggályoskodásnak ezért sincs értelme.

E sorozatos nézeteltérések hatására Németh Lászlót egyre ellenségesebb hangulat vette körül, amelynek egyik csúcspontját Nagy István 1943 januárjában közölt bírálata jelentette: „Valamilyen egész halvány remény derengett bennem arranézve, hogy N. L. vergődve bár, de a haladás útját keresi”, ennek azonban vége, „Németh Lászlót nyugodtan számításon kívül hagyhatja a munkásság és parasztság polgári szövetségesei8