Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943
E találkozók sorából emelkedett a nemzeti történelem magaslatára az 1943 augusztusában rendezett szárszói táborozás, amelyen megjelent az immár országossá vált népi mozgalom szinte minden jelentős képviselője, hogy elmondja véleményét a magyarság háború után várható jövőjéről. A szövetségesek győzelme — Sztálingrád, Kurszk, a szicíliai partraszállás és Mussolini bukása után — már nyilvánvaló, a majdani béke Európája azonban még ismeretlen, hisz a teheráni és jaltai megegyezések messze vannak. Annyi azonban tudható: két befolyási övezet alakul ki, s nagy a valószínűsége, hogy Magyarország a Szovjetunióéba kerül. A magyarság jövőjét faggató vitában tehát nagy szerepet kellett kapnia az új nemzetközi környezethez való alkalmazkodás kérdésének is. A hat napig tartó tanácskozáson Kodolányi János, Erdei Ferenc, Németh László, Jócsik Lajos, Karácsony Sándor, Veres Péter, valamint Bállá Péter, Dömötör Sándor, Kiss István, Muharay Elemér és Püski Sándor tartottak előadást. Hozzászólásokkal és felolvasásokkal szerepeltek: Asztalos István, Bakó József, Bözödi György, Darvas József, Dobi István, Féja Géza, Gombos Gyula, Juhász Géza, Kádár Lajos, Nagy István, Sinka István, Somogyi Imre, Szabédi László, Szabó Pál és még sokan mások. Részt vett a megbeszéléseken Nagy Ferenc és Kovács Béla, a kisgazdapárt két vezetője is. Táviratban üdvözölte az egybegyűlteket Tamási Áron, Balogh Edgár pedig a Kis Újságban közzétett balatonszárszói levelében jutatta el gondolatait a résztvevőkhöz.4 Az összejövetelt a Kabay Márton Kör fiataljai és Püski Sándor szervezték. Püski a tanácskozáson elhangzottakat kötetbe gyűjtötte és 1944 elején Szárszó címmel meg is jelentette. A táborozáson hatszázan vettek részt, s a rendezőség külön figyelmet fordított arra, hogy az ifjúság minden rétege képviseltesse magát. így az 1943-as balatonszárszói tanácskozás „o paraszt-, munkás- és értelmiségi ifjúság találkozója lett. (...) A résztvevők naponként a reggeli órákban bibliaköri csoportokban tárgyalták mega lelki élet problémáit, majd az előadások meghallgatására gyűltek össze.”5 Ezek többnyire szabad ég alatt hangzottak el, s témájukhoz bárki hozzászólhatott. A délutáni óráknak nem volt kötött napirendje, az előadások és megbeszélések este 6 órakor folytatódtak. Vacsora után tábortűz körül gyűltek össze, hogy Bállá Péter vezetésével népdalokat tanuljanak, felolvasásokat, szavalatokat hallgassanak és a Muharay Elemér által rendezett népi játékokban és táncokban gyönyörködjenek. E tábortüzeknél mondta el Sinka István azokat a verseit, amelyek közlését a cenzúra megakadályozta. A résztvevők augusztus 22-én, vasárnap délutántól hétfő délig gyülekeztek össze, s 23-án délután kezdődött meg a tanácskozás. A vendéglátó Soli Deo Gloria nevében Bognár István alelnök üdvözölte az egybegyűlteket, majd Veres Péter néhány gyakorlati tanácsa után Kodolányi János tartott bevezető előadást. A szavak „tűzzel-vassal” terjesztésének veszélyére figyelmeztetett, mert a nyomtatás és a rádió fölötti hatalmat birtokló törpe kisebbség „mint valami megőrült vajákos, hadarja indulatában s rettentő hatalomimádatában a szavakat, mint valami varázsló, zengi, dörgi, suttogja, recsegi bűvölő szavai tömegét éjjel-nappal, hogy így akarata alá énekelje az ellenszegülő, szabadságát s emberségét megőrizni vágyó tömegeket. És ez, tudjuk, bizonyos mértékben sikerül is neki. .Ismételj egy hazugságot tízszer, százszor, ezerszer és végül igazság lesz belőle’ — írta a német nemzetiszocializmus egyik tekintélye. Sajátítsd ki a gondolkodás és a gondolatközlés eszközeit, sőt teremts új eszközöket, s a szavak inflációját zúdítsd a tömegekre. Végül mindent elfogad, amit adsz neki, s mindent odaad, amit kívánsz tőle. íme a modern mágia. Illik a hitetlen, racionális embertípushoz, amely él vele, illik a kultúrából gyorsan kivetkőző, racionális tömegemberhez, amelynek szól, illik a modern technikai civilizációhoz.. S ebben az arcnélkülivé tett világban az a veszély fenyeget bennünket, „hogy elveszítjük magyarságunkat s ezzel fennmaradásunkat, egész életünket is, hacsak egy pillanatra is elveszítjük magunkat. A legkisebb 4
