Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 8. szám - Salamon Konrád: Szárszó, 1943
SALAMON KONRÁD SZÁRSZÓ, 1943 1943. augusztus 23-án vette kezdetét az azóta már fogalommá vált szárszói tanácskozás. Előzményei 1941 nyaráig nyúlnak vissza, ekkor rendezte meg a református Soli Deo Gloria Szövetség (SDG) Kabay Márton Köre az SDG ba laton szárszói nyaralótelepén kialakult konferenciázási rendhez igazodva az első olyan találkozót, amelyen a részt vevő közel száz fiatal: értelmiségiek, parasztok és munkások elsősorban politikai kérdésekről tanácskoztak. Az 1941. július 27-től 30-ig tartó megbeszéléseken Barcza Gedeon: „Egyéniség — közösség”, Somogyi Imre: „Új magyar gazdasági rend, és mi”, Veres Péter: „Mit tesz az ember, ha magyar”, dr. Kiss Sándor: „Szántsatok magatoknak új ugart” címmel tartottak előadásokat. Veres Péter az ekkor minden egyebet háttérbe szorító kérdés, Magyarország szerencsétlen háborúba lépése kapcsán ezt hangsúlyozta: „Egy nép a maga egészében lehet tehetetlen a külső erőkkel szemben, de egyes emberein, legjava emberein keresztül mégis ura lehet sorsának. Nem úgy, hogy a lehetetlen kísérletével felőrli magát, hanem úgy, hogy megkeresi az egészséges alkalmazkodás normáit, és miközben kívül hajlik, belül keményedik. Ezt csinálták mindig a kicsi és leigázott népek, amelyekben még volt életerő és akarat.”1 A világháborús körülmények hatására erősödött az egymás iránti előítéletekkel eltelt baloldali csoportok együttműködési készsége, s így sikerült a Kabay Márton Kör református fiataljainak 1942. február 15. és 22. között megszervezniük az értelmiségi, valamint paraszt és munkásfiatalok egy újabb, de már országos jelentőségre szert tett tanácskozását, amelyen részt vettek a kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) képviselői is. A mintegy 150 résztvevő előtt Bállá Péter, Darvas József, Féja Géza, Karácsony Sándor, Kádár Mihály, Kovács Bálint, Kovács Imre, Muharay Elemér, Nagy István, Püski Sándor, Somogyi Imre és Veres Péter tartottak előadásokat, amelyek nagy része a különböző társadalmi osztályok és rétegek együttműködésének kérdésével foglalkozott épp úgy, mint a felszólalók sora, köztük: Apró Antal, Farkas Ferenc, Gyenes Antal, Illyés Gyula, Kutrucz Gizella, Marosán György, Nyers Rezső, Tőkés Ottó. A kölcsönös megértés szándékát mutatta, hogy „Marosán György harsány, a vita nyugodt menetét megtörő felszólalását sem kifogásolta senki . . ,”2 A széles körű érdeklődést az is jelezte, hogy a tanácskozáson egy-egy alkalommal megjelent Németh László, illetve Ságvári Endre. A tanácskozás záróbeszédében vetette fel Veres Péter a részt vevő három réteg további rendszeres találkozásainak szükségességét, amire Soós Géza az SDG elnöke felajánlotta balatonszárszói nyaralótelepüket és meghívta a résztvevőket a tanácskozás folytatására. így jött létre 1942. június 27. és július 5. között a „Magyar testvériség tábor”, amelynek megszervezése szintén a Kabay Márton Kör érdeme. A 250—300 résztvevőnek Németh László három előadást is tartott: „Érték és igazság az irodalomban”, „Érték és igazság a történetírásban”, „Az új magyar értelmiség feladatai”, Veres Péter pedig kettőt: „A parasztság a különböző szellemi áramlatok hatásában” címmel. További előadások: Nagy István: „Népiség — munkásság”, Darvas József: „Népiség és értelmiség viszonya”, Gulyás Pál: „Kelet és Nyugat”, Féja Géza: „Régi magyarság”, Juhász Géza: „Új magyar irodalom”. Ezenkívül Püski Sándor az új magyar irodalomért folytatott küzdelemről szólt, az esténkénti tábortűznél Bállá Péter a legszebb magyar népdalokkal ismertette meg a résztvevőket, Sinka István pedig verseiből adott elő.3 Az egyes előadásokat természetesen hosszas viták, beszélgetések követték. 3
