Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Egy mindszenti halász a Tisza múlt századi halászatáról (Danicska József emlékiratait közzéteszi: Szilágyi Miklós)
ide az eredete. De még akkor ezen hajókba az összetartó vas szegek helyett fa szegeket vertek, mégis kiállott minden szél, víz által történt veszedelmet. A hordképessége még azon időben 105, sőt 120 bécsi mázsát is elért1. Könnyű volt azon időkben ezeknek kipróbálása, mert a nagy halmennyiséget a nyári időszakban nap-nap után hordták. Volt idő a huszas években, bogy egy négy-öt ezer lelket számláló község — melyet azon időben falu néven neveztek — határába eső folyóparton hatvan halhasító gunyhó is állt sorjában a halászok rendelkezésére, ahová a hasítani való halak fő tömegét hordták. Még ekkor 40 xr2 volt egy bécsi mázsa hal ára, mikor rendes fogás volt. Ha azonban a halfogás még ennél is jobb, 20 xr-ra is leszállott mázsája. Arra is voltak esetek, hogy két mázsát fizetőre, a harmadik mázsát pedig ráadásra — vagyis percentre — adták. Nem egy esetben megtörtént, hogy oly nagy mennyiségeket hoztak, hogy azt el sem bírták árusítani, még ily leszállított ár mellett sem. Ekkor úgy segítettek, hogy több száz szegény családnak odaadták, akik a zsírjáért kihasították és a halak testét elásták. Mikor ehhez hasonló eset megtörtént, akkor úgy segítettek, hogy a halfogásnál hajóikba annyit mertek, amennyi a szükségletnek megfelelt, a többit pedig még ép, eleven állapotban visszaeresztették hálójukból a folyókba. A hasítani való hal fogása rendszerint csak éjszaka, hívesebb időben történt. Már a kora hajnali órákban, de legkésőbb napfelkeltre a kitűzött helyen, a hasító gunyhók- nál kellett lenniök, mert ekkor a hasítóra szánt halak kihordása megkezdődött, ami több órai munkát vett igénybe. Többször 9, sőt 10 óra is volt, amikor a kihordási munka véget ért. Megtörtént az is, hogy egyik vagy másik csapat halász elálmosodott. Vagy tán még többre akarta fejleszteni a fogás eredményét? Némelyek elaludtak, mások tovább halásztak, úgy hogy késő, dél felé érkeztek a kitűzött helyhez. Ekkor már annyira felmelegedett, hogy a hal testét a nap forró sütése teljesen meglágyította; jobban mondva annyira megfőzte ezen csudaszép zsíros halakat, hogy — nagyon sokszor — egész éjjel összefogott halaikat a folyóba kellett dobniok elromlott állapotban, ha nem akarták elásni. Minden csapat 6 emberből állott, és minden csapatnak volt vezetője, ki a halászmesteri nevet bírta. Ezen mesternek a hozzátartozó öt halász rendelkezésére állt: amit akart vagy parancsolt, azt a melléje rendelt 5 legénynek híven kellett teljesíteni. Ha azonban mégis megtörtént néha — különösen oly esetekben, ha a szőlő levéből, vagyis az ebből eredő szeszből felöntött — valamelyik legény megtagadta az engedelmességet, jogában állt az azonnali elmozdítás. Ez meg is esett több esetben, mert minél iparkodóbb, és kitűnő jó halász volt, annál jobban szerette a szeszes italokat. Még e század elején a halászok rendes feles keresetben álltak halászgazdájukkal. Ha sok, vagy kevés, vagy bármennyi is volt a halfogás, a rend az volt, hogy a halászgazda — ki hálót és halászati határt bérelt — a hálóra és a bérletre minden héten a tiszta keresetnek felét természetben megkapta. Ezen részből halászmesterének az összes keresett százalék után 5 percentet adott még iparkodás és hálógondozás címén. Volt még éves bére is: kialkudott, 10-től 40 forintig. De a pár, halászathoz való csizmát és a kankót3 kihagyni éppen nem lehet, mely a legjobb hazai szűrszabó gyártmányból került ki! Ez igen jellemzi. Mily nagy szerepe volt még akkor ezen gúnyának! Nem volt tanult halász, akinek kankója ne lett volna. Sőt oly kedves öltözék volt ez, hogy az ünnepnapok alkalmával ezt használták ünnepi, vagy jobban mondva díszruhának. ‘egy bécsi mázsa = 56 kg 240 krajcár 3szűrposztóból készített, a szűrnél egyszerűbb, ujjas kabátféle 69
