Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Henkey Gyula: Az embertan és a magyar nép származása
alánok és jazigok, kisebb mértékben a roxolánok) álltak a legközelebb, azzal az eltéréssel, hogy a finnugorokra jellemző típusok hiányoztak közöttük, viszont gyakoribb volt egyrészt az előázsiai, másrészt a dinári típus. Mongolid elemeket jelentős számban csak az avarok hoztak hazánkba. Említenem kell, hogy jász eredetű magyar népességeknél kimutattam egy olyan dinaroid formát, mely a balkáni dináritól a fej nagyobb méreteivel, szélesebb arcával és igen erősen kiemelkedő orrhátformájával tér el. Ez az utóbbi jellegegyüttes egyes kaukázusi népeknél is észlelhető, elsősorban Észak-Kauká- zusban, részben az oszéteknél is. Eddig Magyarországon 83 magyar és 6 nemzetiségi népességet vizsgáltam, a vizsgált felnőttek száma 21 200. Az általam vizsgált magyarok között a leggyakrabban észlelhető típusok a turanid (26,0%), a pamíri (8,4%), az előázsiai (6,8%), eléggé jelentős még a kelet-balti (5,2%) és a dinári (5,1%), az erősen kevert, meghatározatlanok aránya 37,2%, ezeknél egyik típus túlsúlya sem mutatható ki. Bár tájegységenként eléggé jelentős eltérés mutatkozik, de még nagyobb a különbség a török korban is fennmaradt, folyamatos népességek és a XVIII. században újratelepült községek magyarjai között. A honfoglaló magyarokra jellemző embertani képhez az általam vizsgáltak közül a palóc centrum népességei (a Hollókő, Hasznos, Eger vonaltól északra fekvő színmagyar községek) állnak a legközelebb (Henkey-Kalmár, Heves megyei palócok etnikai embertani vizsgálata, Studia Palociorum 4, Eger, 1979). A török korban ezen népességek folyamatossága volt a Palócföldön a legnagyobb mértékű. Ezen községek többségében a turanid és a pamíri típus együttes aránya eléri vagy meghaladja azt a százalékot, melyet Lipták honfoglaló magyarok koponyáin 1958-ban kimutatott. A Duna—Tisza köze őslakos népességeinél a turanidok gyakorisága szintén meghaladja az országos átlagot, a pamíri előfordulása csökken, az előázsiai (armanidnek is nevezik, Lipták Pál tankönyvében feltételesen az anatóliai is e típus altípusaként van feltüntetve), viszont jelentősen emelkedik, elsősorban kun eredetű népességeknél (Henkey, Népkutató fűz. 1961/2, Népkut. Kör Évk. 1962/63). A kiskunoknál és a jászoknál jelentős a keleti mediterrán változatok aránya is, a jászoknál említésre méltó számban mutatható ki egy olyan dinaroid forma is, melynél a fej nagyobb méretei, az arc nagyobb szélessége, az előreálló járomcsont, valamint az arc síkjából — az előázsiai típushoz hasonlóan — igen erősen kiemelkedő, csak a csontos orr alsó harmadától kezdve konvex orrhát a balkáni, klasszikus dináritól eltérő jellegek (Henkey, Cumania 1974, 1978). A Tiszántúl középső részén a karcagi nagykunok állnak a kiskunokhoz a legközelebb, de a pamíri típus aránya lényegesen nagyobb, az előázsiaié és a keleti mediterránoké viszont kissé kevesebb (Henkey, Anthrop. Közi. 1976). A túrkevei kunoknál, akik nagyobb mértékben keveredtek tiszántúli magyar népességekkel, mint a karcagiak, a pamíri gyakorisága megközelíti a turanidokét, az előázsiai és a keleti mediterrán típus aránya pedig az országos átlagot sem éri el. A tiszasasiak vizsgálatának eredménye az összes általam vizsgált alföldi magyar népességektől részben eltér. Bár a turanid, pamíri és előázsiai típus együttes gyakorisága 46%, a honfoglalókra jellemző átlaggal azonos, Tiszasason a finnugor rétegre jellemző formák előfordulása is számottevő, 12% körüli. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a Tiszazug minden oldalról mocsarakkal volt körülvéve, népessége a tatárjárás során fennmaradt, ezért kunok betelepítésére nem volt szükség és a tiszasasi népesség a török megszállás alatt is folyamatos volt (Szabó István, 10 éves a Tiszazug kutatása, Szolnok 1981). Ez lehet az oka annak, hogy az őslakosság még ma is az Árpád-kori állapotot őrzi. A többi tiszazugi őslakos népességek vizsgálata alapján dönthető majd el, hogy az alföldi magyar őslakosságra jellemző átlagnak kb. négyszeresét kitevő tiszasasi finnugor formák az egész tiszazugi őslakosokra is hasonló mértékben jellemzők-e. 86
