Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 7. szám - Erdélyi István: A Don-vidék ásatásainak lehetséges magyar vonatkozásai
is előkerült a várfal mellől, amelyen néhány sorban több, mint száz rovásjelből álló feliratot láthatunk (A kőtömb Leningrádban, az Állami Ermitázs gyűjteményében van.) A felirat megfejtésével jelenleg Sz. G. Kljastornij leningrádi orientalista-turkológus foglalkozik. A szöveg valószínűleg kazár, illetve hozzá közel állott ősbolgár nyelven íródott (megjegyezzük, hogy Turcsanyinov leningrádi nyelvész a régebben előkerült feliratokat zömmel iráni jellegű alán nyelven kísérelte meg elolvasni, valamint szerinte az egyik kis felirat héber nyelvű, ez utóbbi sem lenne egyébként különös a Kazár Kaganátusban, a vezetőréteg körében elterjedt judaista vallás megvolta miatt). A nagy felirat sem olvasható el egykönnyen, mert a jelek között elég sok az összerovás (ligatúra) és több közülük kitöredezett már. Az említett török típusú, kazár, ősbolgár nyelveket sem ismerjük alapjában véve. Mindez nagyon megnehezíti a megfejtést, jóllehet ilyen hosszú felirat még nem került elő a Kazár Kaganátusból, vagy annak környékéről. A rovásjelek között igen sok rokonítható a még sok szempontból rejtélyes nagyszentmiklósi aranykincs rovásjeles feliratainak egyes jeleivel (Id. László Gy.— Rácz I. A nagyszentmiklósi kincs. Bp. 1977.), sőt részben még a székely rovásíráséval is. Ezt az írásrendszert, amely belsőázsiai türk gyökerű, egész sor kelet-európai nép használhatta és kétségtelenül használta is a Kazár Kaganátus korában az országon belül és annak közvetlen közelében. A Don völgyében még másutt is kerültek elő ilyen rovás- feliratok, de ismeretesek már a Volga mellől is. A Kazár Kaganátussal fennállott szoros kapcsolata idején ismerkedhetett meg ezzel az írással az ősmagyarság is, bár ennek kétségtelen tényét korabeli feliratokkal nem tudjuk igazolni. A majackojei vár melletti hatalmas méretű település területén, valamint a vele szomszédos egyik völgyben (a vár maga magas plató szélén állott) létesített temetők eddig feltárt sírjai, pontosabban azok embertani leletanyaga a Nyugat-Kazahsztántól a Kárpátok keleti peremvidékéig tartó erdős sztyepp népességének jellegzetes IX. századi típusait mutatja. Ezzel a népességgel állhatott biológiai kapcsolatban a honfoglaló magyarság őseit magában rejtő doni magyarság is. A csontmaradványok vizsgálata remélhetően ezen a téren is izgalmas eredményeket fog szolgáltatni számunkra. A sírok zöme ugyan katakombasír, tehát hagyományos módon régészeti oldalról alán jellegűnek lenne tekinthető, ha újabban nem merültek volna fel egyes szovjet régészek részéről olyan vélemények, melyek szerint a katakombás (helyesebben: sírkamrás) temetkezések és az alánok közé nem lehet etnikai szempontból egyenlőségjelet tenni. A temetkezések jóval kisebb része egyszerű gödörsír, ami addigi ismereteink szerint inkább az ősbolgárságra volt jellemző Dél-Oroszországban (vö. pl. a Zlivki-i temetőt). Az embertani anyag mellett nem kevésbé érdekes a nagy mennyiségben, főleg a nyíltszíni település házaiból és áldozóhelyeiről, kisebb mértékben a temetkezésekből előkerült állatcsontanyag sem. Ennek feldolgozását még Matolcsi János kezdte volt el a helyszínen. Különösen érdekes lehet majd a majackojei és az ősmagyar lovak összehasonlító vizsgálata. Az állatcsontanyagból is jól látható, hogy az igen jelentős majackojei vár, illetve a mellette feküdt település lakosai komplex földművelő-állattenyésztő életmódot folytattak, a lótartás mellett marhát és kisállatokat is tenyésztettek. Az áldozóhelyeken, érdekes módon, szinte kizárólag csak kecskéket áldoztak. A ló jelentőségére és szerepére utalnak a vár kövein szereplő ló és lovasábrázolások és a település egyik gabonásverméből 1981-ben előkerült csontból faragott kisméretű lószobrocska. Ilyen és hasonló jellegű kisebb-nagyobb településsel, illetve lakosaival ismerkedett meg az ősmagyarság a Don-vidéken a IX. században. Emellett természetesen ismerünk rövidebb ideig lakott, szállás jellegű korabeli településeket is a Don és a Szeverszkij Donyec vidékén, melyeket zömmel az ősbolgársággal szoktak kapcsolatba hozni a szovjet régészek. Itt, vagy talán valószínűbb, hogy még délebbre, kerülhettek be tőlük a magyar nyelvbe a földművelésre és állattartásra vonatkozó bolgár— 31
