Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 6. szám - MŰHELY - Sándor György: „Növekszem felnőtt halálra” (Hervay Gizella lírája)

érkezik el az utolsó fokozathoz, az életből való kivonuláshoz. A Kettészelt madárban már „kezdő halott”-nak tartotta magát; a halálra való felkészülés motívuma azóta hangsúlyosan jelen van, s a Száműzött szivárvány ban kiteljesedik; a kötet végén levő néhány verse már mintegy a halálon túl keletkezett (LXXXVII., XCVII.). A korábbi kötetekből ismert „föld a számban” motívum most már a halál jelenlétét érzékelteti.

A kötet három ciklusa a személyiség pusztulásának útját járja végig. Mindegyik cikluson belül megjelenik a reménytelenség és a remény váltakozása, de a reményt tárgyilagosan elvető — s így a józan racionalitáshoz mindvégig ragaszkodó —szemlélet a domináns; e kötetben végérvényesen száműzetik a szivárvány, s eluralkodik a pusztulás.

A létezés tragikumát tudomásul vevő költő nyelve a köznapi beszédhez közelít. A gyász gáttalan sodrását a Kettészelt madár ban még nem sikerül fegyelmeznie, bár próbálkozik a hangsúlyos verseléssel és a rímeléssel. A Száműzött szivárványban már viszonylag kötöttebb, két-három strófás, négysoros versekkel találkozunk, melyek sokszor magyaros verselésűek (s a gyakori népdalritmust a versvilágnak megfelelő komor balladás hang kíséri); a most elért kötöttebb versformát azonban oldja aversépítés asszociatív, laza, Hervay egész költészetére jellemző módja. Tragikus hangját erősíti, hogy szívesen él a megszokott szókapcsolatok kis hangtani változtatásával vagy az egyik elem ellentétes értelmű szóval történő helyettesítésével elérhető hatáselemekkel: „bedeszkázott hazák” (LXXVI.), „életreítélve ártatlanul” (LXXVII.). A belső, lelkiérzelmi állapotot és ennek változását továbbra is jelzi a természet, s az ilyen motívumok a korábbi kötetekével együtt zárt motívumkört alkotnak. Sok természeti elem az általánosítás eszköze a lírai szituációkhoz látomásos, sokszor meghökkentő, sokkoló képeket asszociáló versekben. A Kettészelt madárban néhol megjelenik az állapotszerűséget mondattanilag is megjelenítő, csak nominális szerkezetekből álló vers. Az utolsó két kötetből hiányzik a központozás, s így igen gyakran ezzel is feszültséget, többértelműséget, bizonytalanságot ér el Hervay. E két kötetben nincsenek már igazi címek sem — a Kettészelt madár ban nincsenek címek, a tartalomjegyzékben a verskezdő sorok jelzik a verseket; a Száműzött szivárvány ban pedig a költő számozza a verseket.

Hervay Gizella költészete a kezdetektől az immár végső elhallgatásig egyenes úton haladt. Az illúzióktól hamar megszabadulva, a gyásszal is korán találkozva az általános fenyegetettségnek, a világ és az ember megsemmisülésének a veszélye lett fő versteremtő élménye. Az értelmet, a tárgyilagos tekintetet vállalta, hogy fel leltározhassa a létezés tragikumát. Tárgyilagossága azonban nem jelent szenvtelenséget, hisz érzelemgazdag és felelős személyességgel élte át a közösségi és a személyes értékek pusztulását. Egész életét a költészetre tette fel, hogy megmaradhasson „honfoglaló / hűségnek hitnek lármafának”. Mindvégig jelentős költészete az utolsó években egyre magasabbra ívelt, líránk élvonalába emelkedett. A hirtelen halál ezt az egynemű, önmaga szigorú logikája szerint fejlődő életművet zárta le.

76