Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - MŰHELY - Grezsa Ferenc: A Németh-esszékötetek felszabadulás előtti alakváltozatai
A Németh-esszé megújulása a tanulmány racionális és mértéktartó közegében — kifejezője a kor stílustörekvéseinek. Bikácsi László már a harmincas évek végefelé —Joó Tiborral folytatott polémiájában — az esszéellenes közvélemény megerősödésére figyelmeztet. Néhány évvel később Koczogh Ákos tanulmánya kavar vitát. „Szerepének lényege nem tárgyi igazságainak mértéke volt, hanem az, hogy bátorságos hitvallója volt lelke igazának” —avatja normává, irodalomtudományunk feladatává a Kisebbségben tanulságát. Téves értékelését Lovass Gyula apropóként használja fel a szellemtörténeti esszé átfogó bírálatára. A műfajt a neopozitivizmus álláspontjáról az „intellektuális szórakozás” hibájában marasztalja el: az „irracionális vátesz-póz” következménye az öncélú kuriózum keresés, a vad spekuláció és afelelőtlen intuíció. „Hinni, érezni, akarni kell, az igazság nem lényeges” — summázza vitapartnerei fölfogását. A történelem szorításában élő írástudó számára fölösleges luxus a mitikus gondolkodás homálya, a tárgyi és lelki igazság meghasonlása. Az elvek párbaját'—jóllehet tanulmányírása rég túl van már a „személyiségtükör” funkcióján, az „intim lelki napló” stádiumán, Szenczi Mihály fantomizálja Németh László elleni támadássá. Lovass újabb hozzászólásában az esz- szé betegségét „metaforitiszként” diagnosztizálja:a képek eluralkodása benne a gondolat gyengeségének a jele. Az író nem megértetni, hanem hatni akar, „minden ellenállást legázolni”, a metaforák tárgyat tárggyal helyettesítő képrejtvénye már-már az értekező próza célját veszélyezteti, az igazság megismerését. A kép nincs többé alárendelve a kifejezendőnek, elszakad tőle, puszta szerkezeti elemmé jelentéktelenedik, s öncélúsá- ga stíluskatasztrófába vezet. Gondolatmenete ugyan a metaforikus stílusra túlzón általánosító, de reális ábrázolását adja a folyamatnak, melyben tanulmányírásunk túlhalad a Nyugat impresszionista kritikaírásának esetlegességén és Szabó Dezső expresszionista eredetiségkultuszán. Ebben a megújulásban —ellentétben Lölkös István és mások véleményével — a Németh-esszé nem fékezőerő, hanem mozdító energia. Németh László értekező prózájának két alaptípusa —funkcionális elkülönítésben — a kritikai és az ideológiai tanulmány. A kritika a kezén „a teremtő személyiség legitimációja”: alkotó és alkotás együttes megelevenítése; az értékek iránti fogékonyság terepe; tudomány és művészet, az élmény forrósága és az elemzés tárgyilagossága. Rugalmasságából — Sükösd megkülönböztetésével ellentétben —a Kisebbségben korszakára se veszít, ha elvszerűbbé, tudatosabbá válik is esztétikai mércéje, nem merevedik pusztán alkalmazott ideológiává. A világnézeti esszé nyitottabb perspektívájú, bonyolultabb forma.Rétegezettség, többszólamúság jellemzi: a sima felszín alatt a gondolat drámája örvénylik. Ritmusa gyors, asszociációkban feltűnően gazdag. Az író három alakváltozatát is megkülönbözteti. A „képzelt utazás”, amilyen például a Proust módszere — a fölfedezés izgalmával hat. A „diagnózis-írás” — mint A vitathatatlan Ady— sejtések helyett tényekből építkező ábrázolás, az elemzés higgadtabb, tudósi vérmérsékével. A „terv, álom, káté” — ilyen például a Magyar radikalizmus —valamely program pontokba szedve, az eszme publicisztikai leegyszerűsítése. A Tanú parttalan tájékozódása és a Kisebbségben lírai özönvize után szilárdabb meder képződik az írói gondolkodás számára. A megszaporodó pályaképek, monográfiák műfaji és logikai fegyelme alatt növekszik az ábrázolás realizmusa, az eszme történeti hitele, az objektív módszer jelentősége. Ha Belohorszky Pál „realiter szürrealizmusként” jellemzi Németh László stílusát, most a „realiterre”, az összetétel előtagjára esik nagyobb hangsúly. A klasszicizálódásra, mely jó gyógyszere Szabó Dezső stílusromantikájának. Megritkul a „vallatásos” módszerrel készült „utazás-esszé”, gyakoribbá válik a tárgyszerűbb „diagnózis-írás”. A Kisebbségben tövében publicisztika terem, de a katasztrófavárás múltán elszabadul a kritikaíró ösztön is. A realisztikus szemlélet erősödése és a műfaji arányok változása a Németh- életmű újabb kiemelkedő gondolkodói teljesítményét készíti elő: a Széchenyi-könyv megírását. 64