Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Siklós László: Nyugdíjasok - falun
— Ő jó gyerek lenne, de a menyemről ne beszéljünk. Most nincs is állásban, a fiamon élősködik. Minden pénzt eliszik unalmában. — A néni egészséges? — Combnyaktörésem volt öt éve, de szépen helyrejöttem, bottal mindenhová elmegyek. A vérnyomásom magas, arra szedek gyógyszert. — Szép nagy a kert. Dolgozgat, termel valamit? — Hát én ásom, persze, hogy termelek. Az évi zöldségem megterem, krumplit is ültetek, meg káposztát, az kell a nyulaknak. Egy anyát hagytam télire, de van nyolc növendék, minden második héten vágok egyet. Tyúkot nem tartok, mert nincs kerítés az egyik oldalon, aztán kimennek a felső útra, át a szomszédhoz, vagy befogják, vagy a kutya viszi el, vagy autó üti el. Új kerítést majd csináltasson az, aki megveszi a házat. De szép szőlőm is terem, permetezni se kell, jó bor van belőle. A következő kérdések sem szerepelnek az íven. — Mikor üdült utoljára? — Én egyszer se. — Mikor vásárolt utoljára háztartási gépet, más tartós fogyasztási cikket? — Nincs rá szükség. — Azért mosógép, fridzsider... — Semmim sincs. A mosógéphez sok víz kell. Az uram nem vezette be annak idején, az utcai kútról hordjuk. A fiam két vödörrel hoz, ha nem felejti el. Hűteni meg mit kell? Tejet nem iszok, vajat nem szeretem, húst ha hozok, megfőzöm. Nyáron is jó hűvös a konyhakő, leteszem a sarokba. — Porszívó? — Felseperjük a házat. Olcsóbb, nem? — Tévé? — Csak ezt a rádiót vettem, van tizenöt éve. A menyemnek sincsenek gépei, őneki se kell. Tévéjük ázván. Bemegyek hozzájuk, ha olyan a légkör. .. — Ha beteg lesz, ágyban fekvő, kire számíthat? — Arra gondoltam, elmegyek szociális otthonba. Csak félek annyi vénembertől. — Saját háza van, így nem is vennék fel. Ahhoz el kellene adni. — Gondolja? Nem érdemelnék meg egy ágyat, amikor annyit dolgoztam a községért meg a családomért? — Tessék megkérdezni erről egy hivatalos embert, az biztos tudja a módját. Hiszen Sz. néninek jól kereső gyerekei vannak, eltarthatnák, ápolhatnák. — Csak az a baj, hogy én egyiknek a nyakára se megyek, azok meg nem jönnek. Ha eddig nem hiányoztam nekik, ezután nem igen hiányzók. Abban bízom, hogy nem leszek beteg. Gyorsan patkolok el, akkor nem lesz probléma. 16 év múlva kell jönnöm Ahová most megyek, korunk legújabb típusú nyugdíjasát találom: a férfi leszázalékolt. Infarktus utáni kényszerpályán vagy módosított pályán él, még nem tudom. Hogy kicsúszott-e, s milyen ez a pálya, kérdéses. A„pályánál” maradva úgy hiszem, inkább hasonlítható a hullámvasúihoz, bár nem a Vidám Parkban. Sátortetős ház, nem nagy, nem pöffeszkedő. Hogy hány lépcső visz fölfelé, meg nem tudom mondani: ahol nem lapátolták el a havat, ott jószerivel térdig ér, belepte az utcai bejáratot is. Hátul tessékelnek be a házba, bár — amint a gazda említi — ők egyébként is ott járnak be. — Tudja, a legtöbbször hátul vagyunk a jószágoknál, az asszony a konyhában, meg 55
