Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Horváth Dezső: A tizedik ember

segíteni akart. Ha tiltva is építenek az emberek, ráadásul összevissza, akkor kínáljunk föl nekik rendezett lehetőséget. Kikérdeztem.

— A nóta akkor még az volt, hogy tizenöt éven belül megszűnik a tanyavilág. Mi azt mondtuk, biztosan nem igaz, csináljunk inkább tanyaközpontot, hátha előbbre jutunk. Hatvannyolcban vagy hatvankilencben lehetett, villanyt akkor még nem lehetett tanyára kivinni, de tanyaközpontba igen. Fölsőbb helyről engedélyt kaptunk, hogy megcsináltassuk a kiosztási tervrajzokat Kissoron és Gátsoron is. Fizettünk is a tervekért 30 ezer forintot. Egyszercsak tudomásomra hozták, hogy nem lehet belőle semmi. Kijött valaki, és megkérdezte: egy falut akarnak maguk fejleszteni, vagy hármat? Azonnal megértettem, volt tanyaközpont, nincs tanyaközpont.

Az emberek nehezebben léptek vissza, mint az engedély. Akinek az új házhely beleesett a területébe, tudta, ő lehet a vevő rá, el is kezdte hordani mindjárt az építőanyagot. Sok oldalról támadható az igyekezet, de tény, hogy egyszerre nem tud megvenni mindent, apránként hordja össze tehát a téglát, cserepet, sódert, ajtót, ablakot. Pénze sincs rá, és nem is kapja meg egyszerre. Mit kezdenének viszont a sok anyaggal, ha házat nem építhetnek? Eladni? Amíg megint fölrakják a kocsira, és lerakják, romlik közben. Valahogy majdcsak lesz, elkezdtek építeni. Aztán jött egy rendelet, hogy 10 évre visszamenően össze kell írni az engedély nélkül épített házakat, és rendbírságot kell kiróni rájuk.

— Ki írta alá a rendbírságot?

— Én.

— Ki agitálta őket a tanyaközpontra?

— Én.

— Kínos helyzetben vagy.

— Éppen a büntetést akartam elkerülni, és ebből lett a büntetés. Mindig úgy gondolkodtam, aki a maga erejéből akar előbbre jutni, azt segítenünk kell.

— Tíz év alatt nagyobb bűnök is elévülnek.

— Úgy látszik, ez a nagynál is nagyobb. Mentem megint házról házra, és mondtam, fiam, itt nem lehet építeni. Tudod, mit mondtak rá? Tanító bácsi, inkább azt kellene megbüntetni, aki nem épít. Aki azt várja, hogy kapjon. Kivetettünk összesen 663 ezer forint bírságot. Jött egy vizsgálat, az meg fölvetette, milyen törvényesség uralkodik itt, ha ennyi a fekete építkezés. Aki bízott a mondott szóban, az ráfizetett. Nem árokparton hallotta, hogy házhelyet mérnek, én mondtam neki, mert engedélyem volt rá.

— A macska lehet ilyen helyzetben, ha csizmaszárba húzzák.

— Van ennek más ága is. Aki tudván tudja, hogy törvényt szeg meg, az megúszta. Állított két tanút, hogy nem tíz, hanem tizenkét évvel ezelőtt épített. Arra nem vonatkozott a bírság. Aki a visszavont házhelyre építette a házát, nem mondhatott mást, mert tanítójának ritkán hazudik a fölnőtt ember.

— Gyűlésen nem vetették a szemedre?

— A legelsőn mindjárt.

— Mit mondtál?

— Nem jutott eszembe más, csak az, hogy megadtuk az istennek, ami az istené, és a császárnak, ami a császáré. Mellettem ült a képviselőnőnk, megrúgta a bokámat: ezt azért nem kellett volna mondani. Mindenesetre megértette mindenki.

Megyek házról házra Gátsoron.

— Maguk is engedély nélkül építkeztek?

— Mert nem adtak engedélyt.

— Kértek?

54