Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Beke György: Szigetség-e Domokos?
Ugorcsik Gusztáv családja — és nem egyedül ez a család — ismét idehaza égeti a szenet. Kádár József annak idején, a századfordulón temette ezt a kicsiny szórványt. „ . . mióta a kincstár a papot kijárásáért nem díjazza, azóta a telepesek lassanként nyelvüket is feledni kezdik.” Az eltelt nyolcvan esztendő különös módon cáfolta e jóslatot. Az osztrák—magyar kormányzat alatt enyészésnek indult anyanyelvi igény annyira felébredt, hogy 1925-ben, a román államhatalom hetedik évében saját magyar iskolát építettek maguknak. Ez az iskola fennáll ma is, mikor Gereblye nemcsak Tőkéssel, a román nagyközséggel épült teljesen össze, de az iparosítás az országos hullámverésébe is bevonta. Éppen az együttélő románság nyelvi, nemzeti öntudatának erősödése ösztönözte a gereblyei magyarokat arra, hogy ők is jobban becsüljék, óvják anyanyelvűket, nemzeti hagyományaikat. Bárkit megkérdezhetek Gereblyén, miért adták ezt a nevet telephelyüknek. A Szőcs- vizén leúsztatott bükkfát ezen a helyen gereblye-szerű rácsozattal, gerebennel fogták ki. Azzal szoktam ,,vizsgáztatni” magyar nyelvérzékből alkalmi „diákjaimat”, hogy meg tudják-e különböztetni az ért a csermelytől, a patakot a folyótól? Gereblyén érzik ezt a különbséget, élik a nyelvet, ha néha hibásan ejtik is a szavakat. A gereblyei tanító, Deák György — székelységi tanítóné feleségével együtt — naponta kijár Magyarláposról Gereblyére — 24 kilométer a távolság —, hogy 14 tanítványát nyelvi-lelki hűségben erősíthesse. Fiatal férfi Deák György, 29 éves, ez az első állomáshelye. Marosvásárhelyen végezte a képzőt, 1972-ben. Felesége — Nagy Vilma — Szilágyi Domokos tanítónője, Pakutsné helyébe lépett Magyarláposon. Cibles aljában az együttélés békéjét és az anyanyelvi megmaradás parancsát tanítják a növendékeiknek. Két gyermekük van. (Éppen itt van látogatóban az egyik nagymama, a csikszentdomokosi Nagy Lajósné, akinek 19 unokája van, ezzel a kettővel együtt.) A gereblyei iskolában Poósz Antal és felesége volt Deák György elődje. Legkevesebb gyermek 1974-ben gyűlt be a négyosztályos osztatlan iskolába, kilencen, legtöbb 1975-ben, tizenhatan. A gereblyei magyar gyermekek majdnem mind Deák György „keze alá” járnak. A gereblyei tanító megsímogatja busa bajúszát, dús fekete haját. Élhetne könnyebben, napi kétszeri buszozás, örökös gyúródás nélkül. Nem cserélne. A Cibles lábánál szeretik őt. Vagy négy évig a telepen lakott, kovártélyban. Most naponta úgy várják itt, mint élő kapcsot nyelvhez, hagyományokhoz. Flozza a könyveket, a szót, a hírt erre a különös „szigetségre”. Szigetekről pedig a kontinensek felé fordul a tekintet. Domokos a Mezőség pereme, kapcsolatai azonban nem a Mezőség felé nyílnak mostanság, hanem Koltó, Monó irányába. Két színjátszó együttes is alakult, Stein József kultúrigazgató és Miklós Piroska vezetésével. Rendszeresen járnak Kapnikbányára, voltak itt az aknasugatagiak. .. Az egész környék magyar műkedvelésében erjesztő és mérce Magyarlápos együttese, a Sima-házaspár irányításával sok helyen megfordult a megyében, eljutott Szamosújvárra és Szilágycsehre is. A láposiak voltak már Gereblyén is, alig akarták hazaengedni őket. . . Talán legsűrűbb a kapcsolat Domokos és Koltó között. Vagy ötször keresték fel már egymást, vannak összeházasodások a két falu között. Dénes Juliska Koltóra ment férjhez, a kurátor fia, Gergely József pedig vejnek ugyanoda. „Költőt és Domokost nemcsak a Lápos szőke vize köti össze — írta nemrégiben a Bányavidéki Fáklya munkatársa, Csorna György — annál inkább a közös anyanyelv, a közös gondok, a közös kultúraszeretet. . .” 46
