Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztok szexuál-erkölcsi magatartása és kultúrája
daság né mönnyön csődbe. Gyakori volt a szökdösés. A hatóság félt tüle, hogy ez nagyon elharapódzik és mögkérték a tanyai tanítókat, hogy a környékükön írják össze azokat a tanyákat, ahun nem mögbízhatóak a foglyok. A tanítók a gyerököknél kezdték a puhatolódzást. Amikor a téglási öreg tanító is eziránt érdeklődni kezdött, az egyik kislány így dicseködött: ,— a mi muszkánk nem tud mögszökni, mert édösanyám mindég a fal felül, belül fekteti az ágyában.’ ” 3. SZÁMVETÉS Összefoglalásul nézzük meg röviden, hogyan vélekedhetünk ma a vásárhelyi parasztság szexuál—erkölcsi magatartásáról és nemi kultúrájáról. Természetes az, hogy nemi ösztöneink és cselekedeteink az állatvilágba nyúlnak vissza. Olyan környezetben, ahol a gátlásokat társadalmi, erkölcsi normák kevésbé fékezik, ösztöneinknek, kívánalmainknak szabadabban élünk. Az a szexuál—erkölcsi magatartás, amely a vásárhelyi parasztságot a hagyományos gazdálkodás évszázadai során jellemezte, a hódoltságig, illetve az újratelepülésig nyúlik vissza. (Ezért hoztunk néhány XVIII. századi levéltári példát is bizonyításul.) A szabados életfölfogás ellen a hatóság és az egyház föllépett. A hódoltságot követően kettős magatartás alakult ki: továbbra is létezett a szabadosság, és romlott a közbátor- ság, gondoljunk csak a betyárkodásokra; nőtt a hivatali korrupció, de a parasztság jelentős része puritán erkölcsi életet élt. Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc után a nemzeti elnyomás is segített a „megtéréshez”. A szexuális kultúra nagyon alacsony szinten állt, az alaptudás hiányzott hozzá és a fiatalok nem, vagy csak keserves csalódások során, a saját hibáik sorozatán keresztül sajátítottak el belőle valamit. Az otthoni szexuális életre gyakran a csőd, a házasságon kívüli nemi kapcsolatra a kicsapongás volt a legjellemzőbb. Az 1930-as évek után egyre kevesebb a tisztességes házaspár. Nem ritka, hogy valamelyik fél csalja a másikat. A szégyen helyébe a leleményesség, a kijátszás került. A nemi érintkezés alapvető követelményeit nem ismerték: az előjáték nagyon szegényes, az aktus csakaz orgazmusra38 koncentrált. Utójáték úgyszólván nincs. Az orális, illetve leap-szex39 csökevényes és általában megvetett, de nem ritka a nemi eltévelyedés, mint a bestialitás.40 A szexuál-hygiéne igen primitív. A kölcsönös örömszerzésre való törekvés ritka. A szexuális életükre az egyéni önzés jellemző, ezért az asszonyok egy része sohasem tanulja meg szeretni és fölszabadultan élvezni a nemi aktus nyújtotta testi-lelki együttlét lehetőségeit. A társadalom, a paraszt közösség részéről kettős erkölcsi magatartás érvényesül: a nemi életet általában bűnnek bélyegzik. Szemforgatóan kifelé titkolják, nem hajlandók tudomást venni arról, ami a testnek természetes kívánalma, ugyanakkor könnyen meg- bocsájtanak a virtuskodó férfiaknak, vagy az özvegyasszonyoknak, sőt, az ilyen magatartás titkos elismeréssel is párosul mindaddig, amíg a vagyont nem ingatja meg. Amint az erkölcsi élet a vagyon megtartásának, vagy gyarapításának rovására megy, minden rokonszenv és elnézés megszakad. Igazságosak azonban csak úgy lehetünk, ha összehasonlítunk. Ezen paraszti világ szexuális magatartását például korunk városi emberének nemi erkölcseivel és ismereteivel vetjük össze. Vásárhely egyik gyógyító intézményének szakembereként naponta találkozunk azokkal az idevágó gondokkal, amelyek ezen elsüllyedt paraszti társadalom utódainál, illetve az új munkás és értelmiségi osztálynál jelentkeznek. Ne legyenek illúzióink! Volt rá példa, hogy az érettségizett leányt a nőgyógyászati vizsgálat előtt meg kellett fürdetni, hogy a beavatkozás elvégezhető legyen, mert „a nagymamájától azt tanulta, hogy a menstruáció alatt a fertőzés veszélye miatt nem sza69
