Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztok szexuál-erkölcsi magatartása és kultúrája
vei egész életén keresztül bűntudattal szeretkezett. Hasonló jelenséget tapasztaltunk a kurvás embereknél. Bár az ilyen gazdának kellett a tiltott szeretkezés, fontos volt életében, arról nem mondott le, nem volt hajlandó áldozatot hozni, vagy önmegtartóztatást végezni, azt csak biológiai tevékenységnek tekintette és jóllehet, hogy a feleségéhez is teljes hévvel ragaszkodott. Egyik adatközlőnk maga is mondta, hogy sok szeretője volt életében, de a párja halála után nem nősült meg, mert „olyan jó feleség a világon nincs több”, és ma is mindennap megsiratja, hetente kijár a temetőbe az asszony sírját gondozni. Felesége halála óta elvesztette az élete értelmét és csak abban bízik, hogy nem sokáig szenved már egyedül. Mély és rendkívül igaz, emberi érzések ezek, s az ilyen magatartás talán a monogám házasság partjait lassú, de szívós hullámokkal tördeli. A legtöbb parasztcsalád esetében a szexuális tevékenységet a vallásos világkép irányította. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a családi életben nem kapott központi szerepet a nemi élet. Természetes kapcsolat volt a házastársak között, de erről nem szeretnek beszélni. Ugyanakkor a kettősség másik oldalaként azt is meg kellett látnunk, hogy — különösen az első világháború után — alig volt parasztcsalád, amelyiknek valamelyik tagja ne próbált volna félrelépni; vagy ezt meg is tette. Ez a vagyonért küzdő életforma szinte kitermelte magából a szeretőtartást, amely általános szokássá szélesedett. A gazdaéletmód megannyi motivációja sarkalta, nem egyszer belekényszerítette a házasfeleket a külső kapcsolatok teremtésébe. 2.20.1, A kényszerhelyzet „Az egyik téglási gazdacsaládban rosszul sikerült a házasság, mert a vagyon miatt köllött két égymáshon nem illő embörnek összekelni. Az asszony ott hagyta az urát, oszt hazaköltözködött az apjáhon. Amikor mögállt a rakott kocsival a tanya előtt, az apja lé se engedte szálni a kocsirul és mán is rákér- dözött, hogy mit keres itt a humival. Az asszony sírva panaszolta, hogy a Pétör ura összeadta magát a szolgálóval. Haragra gerjedt az öreg. Mögfordította a kocsi rúdját és a lovak közé csördítött az ustorral, hogy azok fölvágva szaladtak a bejáróúton kifelé. A gazda azt kiáltotta az asszony után, hogy ’—eridj, lányom, oszt te mög kezdj a bérössel!” 2.20.2. A szerető külseje „A nőnek tisztának köllött lönni, hogy lögyön hozzá gusztusuk az emböröknek. Akirül égyször kastos bugyit húzott lé a szeretője, ahhon többet nem mönt el. Még híre is szaladt. Az olyannal röndös gazda többet szóba nem állt. Kereshetött magának valami kóbor cigányt.” „Azt tartották, hogy ’nagy kurvaság, nagy tisztaság.,” „A mönyecskéknek is a nyalka, jól öltözött férfi köllött. A mönyecskés embört azért szerették a nők, mert az adott magára. Még a lova szérszáma is fénylött.” „Azt tartották, hogy az olyan asszonyt nem lőhet mögszólni, aki a szömit az uránál jobb vágású embörre veti. Csak azt ítélték el, aki az uránál hitványabbal állt szóba.” 60
