Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Szenti Tibor: Vásárhelyi parasztok szexuál-erkölcsi magatartása és kultúrája
2.16. Védekezés a nem kívánt terhesség ellen „Azt tudtuk, hogy a férfi magbul lösz a gyerök és az anyaméhben nő mög, de azt nem ösmertük, miként. Én úgy védeköztem, hogy közösülés után mögmosdottam alulról. Nem is lőtt attul kezdve terhöm, mög nem folyt belűlem másnap röggel az a lé. Gyakran mondogatták, hogy ,csak a lusta asszony fog gyerököt', vagyis, aki lusta volt az ágy- bul kikelni, hogy mögmosakodjék.” „Ha az asszony terméköny volt, a gyerök a lagzi után kilenc hónapra mögszületött. Nem védeköztünk sömmivel. Nem is tudtunk ilyesmiről.” „Amikor az asszony mán nem akart több gyerököt, ő védeközött. Mikor a gyakás végin a kutyakocogóshon értünk, az egyik combját fölemelte. De, hogy mit csinált, azt nem tudom. Ettül kezdve csakugyan nem fogott több gyerököt.” „Úgy tartottuk, hogy az asszony a tisztulása után esik tehörbe. Ilyenkor békén hagytuk.” „Amikor mán el akart sülni, kivöttem. A párna alatt mindég volt égy darab rongy, oszt abba eresztöttem. Előfordult, hogy a sötétben nem találtuk a rongyot, pedig a párom is kereste. Ilyenkor csak a lepedőre mönt. A gecis rongyot az asszony együtt mosta a rihás ruháival.” „A terhösségöt nehezen tudtuk mögelőzni. Az asszonyok mifelénk valami teát ittak. A füvet a bábaasszonytul kérték. Abba bíztak. Amikor mán mög volt a baj, égy dézsa meleg vízbe ültette a bába. Olyan melegbe, amilyet csak elbírt. Majd mög főtt. Ez a kúra möghozta a vérzésit. Elmönt tüle. Máskor mög nagyokat emelt, nyomkodta magát, mög piszkálta, de nem ért az sömmit.” „A gyerök ellen nem volt sömmiféle gyógyszer. Amikor mán nem akartunk több gyerököt, bábáhon, javasasszonyhon, utóbb mög az orvoshon fordultam. Azok elhajtották. Addig köllött mönni, amég nem látszott. Ha mán domborodott, nem vállalták. Ösmertem olyan asszonyt, akit két, három havonként piszkáltak.” „A mi családunkban nem védeköztek. .Számolatlanul’ gyüttek a gyerökök. Szükség volt a dolgos kézre, igaz, hogy könyér is volt mindön éhös szájba. Barta nevű gazdalegény mögkérte az égyik K. Sz. lányt. A kérő elmönt a szülőkhön. Amikor benyitott, égy csomó gyerök hancúrozott előtte. A kérő mögkérdözte a családot, hogy hány gyerök van? Az embör váltig azt mondta, hogy négy, az asszony mög azt hajtogatta, hogy hat. így osztoztak jódarabig, még végül az embör mögelégölte. Azt mondta: ,— mögvan még az üllő, mög a kalapács is, lőhet még csinálunk kettőt oszt akkor hat lösz, de most még csak négyről tudok.’” „Ez a magyarféle parasztasszony nagyon terméköny fajta volt. Nem segítött sömmi védeközés. Ha fölakasztottam a kalapomat a szögre, akkor is tehörbe maradt, ha léakasztottam a szögről, akkor is úgy maradt. Panaszoltam is az apósomnak, hogy én mán nyílván mögcsonkítom magamat, de tűbül!” „Az első világháború után mögszünt a sok család. Igaz, hogy a vagyon is csökkent, vagy a háborúban eladósodtak. Ami mögmaradt, nem möhetött sokfelé. Amikor a fiatal gazdának égy fia születött, attul kezdve az öreg gazda kizavarta a gye- rökit az istállóba aludni, ahun legénykorában is szállása volt, hogy a feleségitüI elválasz- szák. így védeköztek a sok utód ellen. Előbb -utóbb oszt rákapott a cselédlányra, szomszéd mönyecskére, de azt inkább elnézték neki. Nem köllött az örökös, hogy a vagyon égyütt maradjon. A baj még így is mögesött. Csak nem a paplanos ágyban, hanem a szűrűn, a szalmakazalban. Nem is volt a fiatalasszonynak mögállása többet az anyósa előtt, amikor az észrevötte, hogy a mönyinek domborodik a hasa.” 56
