Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Gál Sándor: Temetőnk holdudvara (vers)
a rácsos kerítést nem az időtlenség a mozdulatlanság borzongató domb domb mellett kimért feszes sorokban nő férfi gyermek egykorú valahány ki mikor élt s hogyan ki mit élt s miért szent lator gyáva hős domb dombot követ nem sorsok nevek és nevek földem halott csillagai megalázott orgonabokrok dermedő-fekete árnya a kerítés mentén boglyas líceum-gát sűrű bizonytalanság elhagyott madárfészkek ázott maradékai áttetsző felhők a hold előtt hallani a madár surrogó röptét a jelölhetetlen idejű pillanatot belefér látomás hit halál a történelem pusztítja történetét nem csak a bőr a hús a csont is szétmorzsolódik a babitsi malomban kitoloncolható törmelék földgyalut neki ekét s lencsét búzát helyére még virradat előtt az izzó hold alatt sírhalmok sora strázsálnak szólítható nevek virraszt minden kitapintható betű és jel-töredék amit kívül az erőszak leront itt bonthatatlanná egyesül kőre kő borul csendre némaság temetőnk holdudvara jövőtlen jelen 37
