Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - VALÓ VILÁG - Albert Gábor: Sorsunkkal megbékélve

évi adó a földért tizenhétezer forint volt, a téesznek meg kellett fizetnem a harminc- ötezer forintot. Ez két évre már maga hatvan kilencezer forint, és ezen kívül volt még egyéb fizetnivaló is. És ezt is ki tudtuk hozni a földből, pedig közben a kukoricát egyik évben elverte a jég.

Ötvenkilencben megint változott a helyzet, megint jött az agitálás. Az ember kézzel- lábbal tiltakozott. Tudtuk, hogy az adóval nyomnak, de mégis. Hozzám a járásról is kijöttek és szóltak, hogy a következő nap gyűlés lesz. Téesz-szervezés.

Ez alól valahogyan ki kellene bújni — így gondolkoztam magamban. Volt nekem egy kivágott nyárfám a Karasica felé. Szóltam a szomszédomnak.

— Te, be kellene vinni a nyárfámat Beremendre, hogy deszkát fűrészeljenek belőle. Gyere, segíts, így még a gyűlés alól is ki tudunk bújni, mert dolgozni megyünk. Vinni kell a fát.

Úgyis lett. Kimentünk két szekérrel, segítség is jött velünk. Ahogy az utolsó darab fát rakjuk fel a szekérre és egy rudat támasztok neki az innenső felének, a másikat megtaszítják és akkorát rúg vissza, hogy nem bírom tartani. Leesik és eltöri a lábam.

— Na fiúk — mondom — a téesz megvan! Nem akartunk gyűlésre menni, de figyeljétek meg, most megalakul.

Engem behoztak az orvoshoz, ott sínbe tették a lábam, bevittek a kórházba, másnap a gyűlést megtartották és a téesz megalakult

Kovalik, a járási párttitkár azt mondja a gyűlésen:

— Látjátok, akárkit érhet baleset. Mondjuk rakodás közben egy fa ráesik a lábára és összetöri a bokáját.

Ezt hozta fel példának.

— Ha téesztag, ingyen kezelik. Annak nem kell fizetni, megcsinálják ingyen a lábát.

Még én segítettem hozzá a téeszt a megalakuláshoz. A törött lábammal.

De abban a lábtörésben volt valami szerencsém is. Ahogy visz a mentő, hát nem bedöglik a kocsi Kozármislény alatt. Még az újságok is írtak róla, hogy a mentőkocsik nincsenek rendesen karbantartva. Súlyos törésem volt, ripityára ment a bokacsontom, és még jó, hogy nem Mohácsra vagy Siklósra vittek. Pécsen mégiscsak jobb a kórház felszerelése. Rendbe is hozták, hála istennek, hogy jó órában legyen mondva, ritkán fáj. Az időjárást ugyan megérzi, de az is tűrhető. És annyi év után még mindig döcögök.

Fél évig nem dolgoztam, akkor visszakerültem a téeszbe. A lábam miatt az állattenyésztéshez, mert a földeken nem bírtam volna járni. Itt is voltak kezdetben viharok, de a tandíjat már befizettük az előző években. Meg a debrecenieknek is csak a java maradt a faluban, nem volt, aki rendbontást csináljon. Eleinte gondozó lettem, majd állattenyésztési felelős. Akkor lllocska és Lapáncsal is idetartozott mihozzánk. Három községem volt, én intéztem a takarmányrendelést, nekem kellett ellenőrizni a bérelszámolást, megterveznem a fejlesztést, vásároltam a kanokat, bikákat — ez mind együtt járt az állattenyésztéssel. Rettentő sok munkám volt. Három községet mindennap bejárni! Akkor még nem kaptunk motort, és bizony a lábamat eléggé tönkretette a sok pedálozás.

így értem el a nyugdíjat. Igaz, engem csak hatvanhárom éves koromban engedtek el, mert akkor szállították le a korhatárt hatvanötről hatvanra és fokozatosan vezették be az új rendet. Most megvagyok, de amin átmentünk! Utólag az ember sok mindenen már csak nevetni tud. Mi minden megtörtént! Megtörténhetett! Amikor engem legjobban üldöztek és mocskoltak az újságban, a feleségemet a mikrofon dicsérte nap mint nap. Őt az isten olyan erővel áldotta meg, hála legyen érte, olyan igyekezettel, és olyan gyors és jó munkás volt világéletében, hogy senki sem tudta felülmúlni a gyapotszedésben. Őt dicsérték, engem meg piszkoltak. Most már kacagja az ember, de akkor másképp látta.

40