Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Ladik Katalin: Szent Teréz barna arca, Nárcisszusz fejtől lefelé, Bábel tornya (versek)
BÁBEL TORNYA Álomjáték varjús időben. Zümmögő éjszakák, sötét kutak, melyekben elmerülhet. Lefelé építi tornyát, fúrja fullánkját, hajtogatja szárnyát, kötöget. Ezüst szárnyak a földben? Mérgező tárnákban csillagtérképek, ezüst írógépek a kutakban írják a tükörvilágot. Varjak a szájban, selyemszálakon csüngenek. A csillagok megrezzennek a tűpárnában. A kút tükrében pörkölődik a hajnal, belezuhannak a varjak. Felcsap a tüzes háló — kiröpülnek a tulipánok. A kútba sikoltott bűn lenyomata fúr tornyot a gipszvilágba. És nő a torony fentről-lefelé, alulról felfelé és lecsap a gőzölgő, körkörös könyvtár, a költészet helyébe bármi léphet, hiszen ez itt nem a paradicsom, nem is a purgatórium — hanem darázsfészek. A torony semmit sem számít, csak az, melyik álomban emelték fel.
