Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Közművelődési háztűznéző (riportszatíra)
tanak egy népművelőt, vagy megszüntetik az oktatás támogatását. A kultúra területén ez ötven százalékos megtakarítás. Maróti Andor szerint: ,,A vállalati művelődési bizottságok sok helyen, sok helyütt, formális tevékenységet folytatnak. Érdemben nem tudják megjavítani a gyakorlatot, ez mutatja, hogy tisztázatlanok maradtak a funkciók, tisztázatlanok maradtak a célok, és itt a bizonytalanság tovább is erősödött, fennmaradt." KAPOSY — Népművelés. 1980/2. sz., Révi Judit. Andriska Pál, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár művelődési házának igazgatója mondja: „Nőnapi műsor kellett. Ezek az asszonyok három műszakban dolgoznak, zömükben gyerekesek, bejárnak. Hát megajándékoztam őket. Mind könnyezett, dőlt a nevetéstől. Kabarétréfákból állt össze a műsor. (Kabos László, Lórán Lenke pl.) A főnökeim nem nézték ezt el nekem. Többet ilyen elő ne forduljon — mondták." KAPOSY — Mert a szórakoztatás az egyes elmékben még mindig olyan gyanús dolog. Tanácsosabb eleve elutasítani, mint megismerni. Aztán hazamegy, és elégedetten szem- lélgeti házi képtárában személyi tulajdonát képező fogfájós kutyusát, gombolyagos cicáit és tamburás cigánylányát. Mert ő igazán csak a szépet szereti, ezért óvja a dolgozókat a komikusok terjesztette mételytől. Ez is megér ám egy rövid fejezetet. Somogyi József szobrászművész szerint legyőztük-e már a giccset, vagy előfordul még? SOMOGYI — Én azt hiszem, hogy rengeteg van. Nem tudok elmenni két utcasarkot, hogy ne lássak giccset. Akár az üzletekben, akár a bódékban. Na most jött ez az egész giccsadó, a kormányzat, az állam, nyilvánvalóan bocsánatos bűnként kezeli, lefizeti a maga kis Szent Antal pénzeit, ad a Szent Antalnak mit tudom én X. forintot, és azért azt hiszi, hogy bocsánatot kap. KAPOSY — Vagyis elnézőek vagyunk a silányság iránt? SOMOGYI — A giccset elnézzük, de ugyanakkor a kvalitást mint hogyha nem értékelnénk annyira, eléggé, mint amennyire megérdemelné. Most képzőművészeti vonatkozásban allergiásabb vagyok, nem tudom, hogy ez a mostani nagy divatos nosztalgiahullámnak nevezett megint idézőjelben, nem melegágya-e megint a giccsnek? KAPOSY — És ha betiltanák a giccset, mint holmi szellemi prostitúciót? SOMOGYI — Én, én általában egész testemben-lelkemben félek az adminisztratív dolgoktól. Főként a szellemi életben. Nem tudom, hogy nem hozom-e kényelmetlen helyzetbe magát, de nagyon sok ember azt hiszi, hogyha íróasztalt kap, azzal észt is kap. Vagy legalábbis egy olyan judiciumot, hogy az ő ízlését állami ízléssé szeretné tenni, és tulajdonképpen egy ember nyilatkozik esetleg egy egész társadalom nevében. Na most ha ő nem igazodik el abban, hogy mi a giccs, hát nézzen meg, nézzen meg irodákat. Hát iszonyú, hogy vezetők milyen irodák között ülnek. KAPOSY — Madarat tolláról, vezetőt szobájáról. . . Akiket említ, bizonyára nem nézik a tévében az ízlések és pofcnok-at. SOMOGYI — Az autodidaktizmus az egy nagy dolog, a szabadidő-mozgalom egy óriási dolog, az amatőr mozgalom egy óriási dolog, de a dilettantizmusra nincs mentség. Most nagyon sokszor összekeverjük. Az öntevékeny amatőr mozgalom sokszor a dilettantizmusnak a melegágya is. És ebben nem teszünk különbséget, valahol kvalifikáljuk, hitelesítjük, meg iskolát is állítunk mögéje, és ezek mind-mind nagyon komoly zavarokat okoznak. KAPOSY — Mit tehetünk mi, szerény eszközeinkkel? SOMOGYI — Én nagyon kérem, hogy nehogy félreértsenek, most elkezdődik ez a nagy iparengedélyosztás. És lesznek nagyon sokan, akik mit tudom én, ilyen biju üzleteket fognak nyitni, iszonyú, hogy ezekbe a biju üzletekben mi van! A falra akaszt59
