Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Száz éve született Nagy Lajos - Apostagtól Budapestig (Nagy Lajos-dokumentumok - összeállította és jegyzetekkel ellátta: Szilágyi János)
egyszerű, valóságos alapokon, mint ez a nagy író. Mi nemzedékbeli társai a válságos időkbe is nagyon számon tartottuk, mert sohasem szűnt meg társadalmi kritikusa lenni idejének. Nagy Lajos egész pályáján ellenzéke volt korának, a felszínes magyar életnek, melynek igazi arcát mutatta meg ... Sem írásmódja, sem történetei nem voltak csillogók és cicomásak. Tárgyilagossággal nézett szembe kutatóan az élettel. Mesélt, de a társadalom feküdt előtte a boncasztalon és szakértői pártatlansággal, néha könyörtelenül járatta rajta bonckését... * Olvasói levél, 1950 körül: Elnézést kérek Öntől, hogy írok Önnek. Levelemet nem tudom a konvencionális formák közé illeszteni: nem használok megszólítást, és nem mutatkozom be. Nem tudom ezenkívül megokolni azt sem, hogy névtelenül, választ nem várva, miért fordulok Önhöz, aki — tudtán kívül — egyik legjobb barátom. Most, hogy folytatni akartam, jutott eszembe: miért is írok Önnek. Ön több könyvet írt, amelyet... az ismerősség érzésével olvastam, de önéletrajza mintha egyenesen hozzám szólna. Ön, mint ismeretlen barát ír nekem, és én ismeretlenül, szükségét érzem a válaszolásnak, mert viszonyomat Önhöz ez teszi teljessé. És ha már így benne vagyok, kéréssel — jogtalan és tolakodó kéréssel — fordulok az íróhoz. Folytassa a „Lázadó ember”-t, ha meri. Ha meri nézni tovább önmagát, elmúlt és jelenlegi életét olyan őszinte szemmel, mint eddig ... Én elolvastam az Ön könyvét. Elolvastam, és nem akartam, hogy mások is az Ön fiatalságát éljék. Könyve azonban agresszív jellegű már témájánál fogva is, én sem álltam meg a nem-akarásnál. Akarom, hogy más legyen a fiatalság sorsa. És látja anélkül, hogy ezt tudatosan akartam volna, szabadjára hagyott gondolataim, a pongyola mondatok után úgy hiszem, megtaláltam a lényeget, amiért belekezdtem a levélbe ... írja meg, mit tegyek, hogy ne legyen olyan irtózatos nyomor többé! Ne frázisokat: valóságot írjon! (Bocsásson meg nekem az író. Ön soha nem írt frázisokat, én legalább nem ismerem őket, a felkiáltás önkénytelenül csúszott a toliam alá ...) Őszinte tisztelettel és szeretettel egy olvasója. * Nagy Lajos 1951-es naplójegyzetéből: ... Az írókongresszus szégyenletesen bánt el velem. Darvas [József] tartott hivatalos irodalmi beszámolót, amelyben kicsinylőleg szólt rólam. Ezt senki sem korrigálta ki. Meg kell állapítanom, hogy mint író tökéletesen megbuktam. Szörnyű lelki baj, hogy az ilyen elbánásra nem lehet megfelelő módon, sőt sehogysem reflektálni. Csak a magánbeszélgetésben mondtam egyetmást, például azt: a kávéházi szemlélet nem megvetendő, különben is kávéházi szemlélet nincs, de mindettől eltekintve az én szemléletem nem kávéházi: a kávéházakban sok jelentékeny ember élt, vagy legalábbis megfordult. Kávéházba járt Petőfi is. A Pilvaxban keletkezett a 48-as márciusi forradalom eszméje. A New Yorkban láttam Adyt verset írni. Osvát kávéházakban szerkesztette a Nyugatot. Hogy a kávéház milyen áldásos intézmény, azt az is mutatja, hogy kávéházban ismerkedtem meg Darvas Józseffel ... * AZ UTOLSÓ HÓNAPOK21 Betegfelvételi jegyzőkönyv: Szám: 27145/54. János Kórház Osztály: II. Bel. Felvétel: 1954. X.28. A beteg neve: Nagy Lajos Születési hely, év, hó, nap: Apostag 18
