Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Kiss Dénes: Dugovics Titusz, Futóláng, Magát adja! (versek)
elüszkösödött kiscsibék Hamuhalom a trágyadomb kakas lángol a tetején Még minden lehetek Még szaladok Még csak remény vagyok Remény Még nem érzem az árulás sós és édeskés vérízét Még azt hiszem hogy várnak rám álmok szerelmek s anyakéz simítja majd a homlokom Még nem tudom hogy csontig ég rajtam e hit — szép húsom Még nem tudom hogy futóláng a föld az ég az életem s az minden ősz és minden tél Még nem tudom: majd szenvedem mind e sistergő sorsokat s hogy egykor lobot vet az ég rettegést szikráz a világ Még nem tudom hogy futóláng robbantja rám az éjszakát MAGÁT ADTA! Te fájsz! Mondják S mondom hogy tudom! Az elveszettben én is ott vagyok ahogy ott van minden lehető Fájsz barátom Igen Fájok én A teljesedés mindig fájdalom Csak az az ember ki megtanulja ezt és élni tud a gyötrelmeivel Bár sebződik minden moccanásnál minden íze küzdelemre kész ha ember ellen vonul föl az ember Fájsz te! Fájok és nincs más utam mint önmagam az örök születésre a végsőkig kínnal hordani Az elveszettben én is ott vagyok és ott sajog minden lehető Éljen ki tud fájdalomtalan Én nem magamnak teremtek hazát! S magát adja mind aki teremt!
