Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Mahmud Pahlavan: Rubájját (Buda Ferenc fordítása)
épülethomlokzatokat ékesítik, hanem azok a mesteremberek, akik a nevüket észrevétlenül belefonták a díszítmények mintáiba. Ott él ő Khivában, amely ma a világ minden tájáról vonzza az emberek szívét az emberi alkotás örök szépségével. Khiva és Mahmud elválaszthatatlanok. BUDA FERENC fordítása MAHMUD PAHLAVAN RUBÁDÜÁT Százszor, ha kell, az esküszót kimondom: száz évig jobb börtönben búslakodnom, avagy száz hegyet szétzúznom mozsárban, mintsem a balgát igaz útra vonnom. * * * Mennybolt megalkotója, örök nagy építő, egy nap mit keze fölrak, egy éj — s lerontja ő. Mecsetek kupoláját, törvény boltíveit, alighogy távozunk, kikezdi az idő. * * * Szívünk vidám, s a nap ránk nem hoz bánatot. Egyet ha megkapunk, másat nem áhítunk. Reggel nem fő fejünk: lesz-é ebédünk délre? Kéretlen is mi mindent bő kézzel megkapunk. * * * Ó, szív, selyemruhákról ne álmodozz szegényen, s ruhádat el ne tépd, bízván üres reményben. Káprázat meg ne csalja szemed, ha jót akarsz, s időd ne űzd vakon az idegen szeszélyben. * * * Idegen lábak pora szívemre nem tapad. A sértést nem veszem föl — s nem vakít el harag. Távol tőlem a gőg, a hamis büszkeség, de okom pirulásra nincs és nem is marad! * * # 46
