Forrás, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Pintér Lajos: Nem védett madarak, Kezek, Mit remélsz?, Levélféle önnönmagamhoz, Lépcsők az Istenhegyen (versek)
Nem beszél, ő a szél talán? Szavakat: faleveleket beszél, emberi nyelven annyit se szól: „da”, annyit se szól: „nyet”, láttatok ilyen szörnyet! Itt a nemzeti nagy vadásznap, állj be te is hajtónak, vadásznak. Nem, nem. Fácánra lőnek s a földre te zuhansz le; mert a vad te vagy, a madár te vagy, reád vadásznak: keserű szívedet vadason készítik el. Vagy varázsló vagyok? Szeretteim gyertek: hangok, jelek, szavak, ragok. Te is, te fontos pontosvessző. Határ vagy, lezársz, bezársz te; meglódul mégis a mondat, határtalan vagy. A gát vagy, lezársz, bezársz; meglódul mégis a mondat, a gáttá lan, áradó mondat. S színeim: a fű zöldje, ha ki a kertbe, zöldbe, a zászlószín zöld, a zöld hályog és zöldellő remény, az árnyalatok, zöldek: katonazubbony zöldje, szemedé, és pártos Zöldek és a zöldfülűek, mind-mind toliam hegyén. Mondd, nevetséges vagyok nagyon? Pontosvesszőimmel, zöldek árnyalataival, zuhanó madaraimmal? Röhejes vagyok nagyon megszólaló fák erdőivel korhadt idegeimben?
